A kettévált kard [Bakudeku ff.]

36.fejezet

Deku szemszöge:

A táskát összepakolva néztem, hogy mindent elraktam-e. Nem akarok még vissza is fordulni, ha véletlen itt marad valami a ballépésem miatt.
Ruhák, könyv, fegyverek, térkép. Azt hiszem meg van minden.

Sóhajtva leülök a földre, majd magamhoz húzom a kissé nagy kardomat. Végigsimítva felületén érzem a mintákat, amiket belekarcoltak. És ez tényleg az övé volt. Azé, akire kiskorom óta felnéztem. Nehéz elhinni. Olyan, mintha egy mesébe csöppentem volna és én vagyok a főszereplő. De rá kellett jönnöm, hogy ez tényleg a valóság.

Azóta se éreztem azt a különleges energiát, ami körbevett akkor. Nem tudom miért. Lehet a hirtelen pánik miatt, hogy elvesztem Katsukit?! Ez az egyetlen magyarázat van rá. De mégis...újra érezni akarom azt az érzést. Azt az energiát.
Az ajtó nyikorgással nyílt ki, majd egy eléggé ideges Bakugou lépett be rajta. A csizmáját és a köpenyét teljes erejéből a földre dobta, majd beleugrott az ágyba.

-Minden rendben?- kíváncsian nézek fel szemeibe, de csak elfordul tőlem. Lehet valamin nagyon felhúzta magát. Inkább hagyom is, mert a végén még rajtam fog csattani.

-Genjivel akartam beszélni, de szőrén-szálán eltűnt. Senki se tudja merre van, és az a legkülönösebb, hogy Shiro sincs sehol. -motyog maga elé, de tudom, hogy ezeket nekem mondta el.

-Most hogy mondod, még reggel a vihar előtt látam Genjit az istállónál, de azóta nem. -gondolkozok el, de ha Shiro sincs itt, akkor azt jelentheti, hogy együtt vannak valahol.

-Mindegy is. Nem olyan fontos. -legyint egyet, majd a gyertyát elfújva fészkeli be magát az ágyba.

A szobában kellemes fénymennyiség van, amit a kinti Hold fénye pótol. Megmosolyogva állok fel, majd szerelmem mögé lépve bújok én is be mellé.

Kellemes meleg árad belőle, amitől egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a számon. Derekánál fogva fúrom bele a fejem a lapockái közé.

-Kényelmes? -morog felém félálomban, miközben kezével az enyémre simít.

-Aham...- nyögöm bele a hátába, majd mégszorosabban bújok hozzá. -Szerinted ez a küldetés jól fog elsülni?

-Nem tudom. Minden jár vesztességgel vagy nyerességgel. De mi azt nem tudhatjuk, hogy melyikben fogunk részesülni. -fordul eközben felém teljes testtel.

-Tudom, csak kissé aggódom. A többieket féltem leginkább, hogy mi lesz velük.

-Túl anyáskodó vagy! Szinte már mindenki betöltötte a felnőtt kort, nem kell félteni őket! -simít az arcomra.

-De... -majd hirtelen egy hatalmas robbanás rázza meg a földet. Gyorsan kipattanva az ágyból nézek ki az ablakon, majd egy sereg démonnal találom szemben magam.

-Katsuki el kell mennünk! Démon támadás! -rohanok a cuccaimért, miközben a szőke villámsebességgel öltözik fel, majd a kardunk után nyúlva futunk ki a folyosóra.

-Mennyien vannak? -kérdezi, miközben Kiráék szobájának ajtaját üti.

-Kb. 200 fővel kellene számolni.

-Mi az istennek kell hangoskodni éjnek évadján?! -néz ki szigorú szemekkel a csaj, de meglátva a felszerelést rajtunk határozottan bólintot. -Mindjárt kész vagyok, addig menjetek Kuramáékért.

-Deku addig te menj le hozzájuk, én Genjiék cuccát összepakolom.

-Vettem.- ahogy csak a lában bírta futottam lélekszakadva a lenti szobába. Nem törödve semmivel csapom ki az ajtót, de nem voltam felkészülve a benti képpel. Miközben Kurama evett és olvasott, addig Kirishima húzt a lóbőrt, elfoglalva az egész ágyat.

-Itt meg mi van??

-Hali. Kirishima kifáradt, én meg hagytam aludni. -ránt vállat, miközben a következő csirkecombot tömte magába.

-De most nincs idő ezekre! DÉMONOK TARTANAK EGYENESEN FELÉNK! -kiabálok rá, majd ezután még egy robbanás rázza meg a földet.

-Rendben, azonnal indulunk! -pattan fel a vörös a székből, majd a cuccait felkapva kezdte ébreszteni a fiút. Kis idő tellett, de sikerült, majd mind a hárman rohantunk fel a többiekhez.

-Shiro hol van?- néz körbe a srác, de tényleg nincs köztünk a fehér hajú.

-Genjivel vannak valahol. Ha megtaláljuk őket, akkor indulunk el! Most a falusiakra kell figyelni! -kiabál Kacchan, majd a kardját előrántva ugrik ki az ablakon. Követve őt érünk sikeresen földet, majd a rémült embereket veszük észre, ahogy pánikolva futnak össze-vissza.

Ez nehezebb lesz, mint hisszük...

Itt is van a rész.
Remélem tetszeni fog nektek :)
Ha igen, akkor nyomjátok meg a kis csillagot :D

Pusszancs nektek babók<3