A kettévált kard [Bakudeku ff.]

17.fejezet

Katsuki szemszöge:

Nagy nyögések közepette kelltem fel. A tisztáson feküdtem, ahol azzal a barommal harcoltam.
Lassan felültem a földről, és egyből észrevettem, hogy a sérüléseim teljesen eltűntek. Csodálkozva néztem magamra, majd oldalra nézve észrevettem három új személyt, akik Izukuval beszéltek. Az egyikük épp a karját gyógyította befele. Felállva leporoltam magam, ezzel is magamra vonva a figyelmet.
Deku egyből észrevett, majd nem törődve, az őt gyógyító személlyel felém kezdett el futni. Szinte romatikusnak lehetet mondani a jelenetet. Könnyáztatta szemmel ugrott a nyakamra, majd nevetve az arcát a nyakamba furta. Piromkodva karoltam át, majd a hátát simogatva nyugtattam lefele.
Pár perccel később felém vezette tekintetét, de meg sem várta a reakciómat egyből ajkaimra tapadt. Lefagytam a tettétől, az már fix. Még időm se volt viszonozni, amikor elválasztotta őket, majd szomorúan nézet rám.

-Gondoltam, hogy nem viszonoznád.- nevetett fel halkan, mégis amíg mondta párszor elcsuklott a hangja. Nem akartam szomorúnak látni.
Kezeimet az arcára vezettem, és ami ott maradt könnycsepp egy egyszerű mozdulattal letöröltem.
Óvatosan felé dőltem, majd párnácskáimat az övéire simítottam. Éreztem a szapora lélegzetét, az enyhe remegését. Szinte már csalogatott, hogy érjek hozzá. Már az se érdekelt, hogy nézőink is vannak, csak őt akartam magamnak.
Egyre szenvedélyesebben tapadtam ajkaira, mint valami mohó állat.
Szerettem! Annyira szerettem, hogy szinte bele tudnék pusztulni, ha elveszítem!
Akaratom ellenére is könnybe lábadt a szemem, majd könnyeim az ő arcára érkeztek.
Mikor abbahagyta értetlenül nézett rám, én meg mint egy csecsemő sírtam.

-Katsuki......- suttogta a nevemet olyan lágy hangon, hogy azt hitem rögtön leteperem a földre.

-Semmi baj, csak örülök, hogy jól vagy.- tényleg örültem neki, hogy nem esett semmi baja, de azért a méltóságomat megtartom ha lehet.

-Khm.- direkt imitált köhögő hangot hallottam meg oldalról, mire a 3 emberre néztem.

-Kik vagytok?- kérdeztem egy kicsikét mogorván, majd óvatosan mögém húztam Izukut.

-Az Orphans, akiket megbíztatok vagyis felbéreltettek. Shiro Laufyean Odinson vagy simán Shiro. Ők a csapattársaim Kira Suhad Akhale és Kurama.- nyújtották felém a kezüket, mire kis gondolkozás után, de elfogadtam.

-Bocs, ha tapintatlan vagyok, de én gyógyítotalak meg.- szólt hozzán asszem Kurama, aki szinte egy fejjel magasabb volt nálam.

-Köszönöm.

-Nincs mit. Csak a hátadon lévő sebeket nem tudtam rendesen eltűntetni.

Ez most komolyan hozzányúlt ahhoz?? Senki nem tudhatja meg, hogy mik azok. Senki!!!!!

- Azok nem is fognak. A herceg hol van?- kérdeztem gyorsan témát váltva, majd a csaj oldalra mutatva láttam meg azt a senkiházit.
Nagy indulattal trappoltam felé. Szinte egy helyben meg tudnám ölni, de szükségünk van rá.

-Oi! Ki vagy?- kérdeztem tőle elég hangosan ahhoz, hogy rám figyeljen. Színtiszta undorral a szemében nézett bele az én íriszeimbe.

-Egy jött, ment senkinek nem fogok semmit sem mondani.- gúnytól csöpögő hangon köpte felém a szavakat. Uralkodnom kell magamon, ha nem akarok neki egy monoklit adni ajándékba.

-Bakugou Katsuki vagyok a Sárkány Törzs vezetője. A segítséged miatt jöttünk.....

-Nem segítek semmiben. Biztos ti olyan álszent démonok vagytok, mint akik betörtek a palotába.- nézett oldalra, én pedig nem bírtam mozogni. A palotába? De hisz Genji és Kirishima is ott vannak!
Idegesen a galérjáért nyúltam, majd egy egyszerü mozdulattal felemeltem.

-A testvérem és a barátom is ott vannak! Merre kell menni a kastélyhoz?!- szinte ordítva kérdeztem meg tőle, hisz olyan düh kerekedett rajtam át, hogy szinte az utamba kerülőt meg tudtam volna ölni.

-Az erdőn át kell menni, nyugatra. Amint kiérsz megfogod látni.- mondta el, majd a kezét rám rakta.
Hirtelen égni kezdett a tenyere amit felém tartott.

-De mostmár engedj el.- szinte halálkomolyan suttogta felém a szavakat. Szinte nekem se kellett több, egyből elengedtem, majd a mögöttem lévőkre néztem.

-Azonnal a palotához kell mennünk!- Midoriya aggodó arccal nézett rám.
Épp indultunk volna, mikor a herceg visszakiabált.

-Én is megyek.- jelentette ki határozottan, mire bólintottam egyet és útnak is indultunk a Todoroki rezidenciára.

Remélem nem lesz semmi bajuk!

Itt az új rész, és remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Puszancs mindenkinek! <3