A kettévált kard [Bakudeku ff.]

53.fejezet

Kira szemszöge

Nagyot ásítva ültem fel az ágyon, hisz a napnak a fénye eléggé idegesített, meg hát persze eléggé kialudtam magamat. A szemeimet törölgetve néztem ki az ablakon, és meglepett, hogy elállt a hóvihar. Egy nagyot nyújtózkodva akartam kiszállni az ágyból, hogy kitudjak menni a mosdóba, csak azzal nem számoltam, hogy valaki mellettem aludva átkarol. Óvatosan két ujjam közé csíptem a felsője anyagját, majd maga mellé rakva lassan kimásztam a kényelmes ágyról. Hát, ha ő kelt volna fel hamarabb, biztos csak vigyorogva mért volna végig. De akkor biztos, hogy orrba vágtam volna.

- Mindig ilyen korán szoktál felkelni? - emelte fel a fejét eléggé kómásan, majd felülve emelte fel a kezeit, hogy kiropogtassa őket.

- Sose alszok sokáig. És megköszönném, ha legközelebb nem ölelsz magadhoz. - gúnyosan vettem fel a fegyveremet, majd az övemre csatolva léptem a tükör elé.

- Még egyetlen nő sem utasított vissza így. - feküdt vissza, miközben idegesítő vigyorával mért végig.

- Mert én mondjuk nem olyan nő vagyok? Figyelj, engem nem lehet egyszerű mosollyal vagy pénzzel ágyba vinni. Én a tettek alapján ítélem meg az embereket, és téged még csak annyira sem ismerlek. - néztem rá a tükrön keresztül, mire szemet forgatva ült fel.

- Ha tudni akarod, egyáltalán nem lenne kedvem veled együtt lenni. Túl erőszakos vagy egy nőhöz képest. - vont vállat.

- Akarod mondani, túl erős, bátor, talpraesett... - kezdtem el sorolni, mire hangosan nevetve állt fel, és a nadrágját gyorsan magára húzta.

- Idegesítő, egoista, nagyképű, hencegő. Ezek kimaradtak. - szólt vissza kurtán, mire szemöldökömet felhúzva léptem el a tükörtől, majd a hajamat felkötve sétáltam az ajtóhoz.

- Mert te annyira jó vagy, tényleg? Én nem vagyok egoista, csak szerettem mondani, hogy lehet jobb vagyok nálad. - mondtam ki a véleményemet, mire röhögve eltakarta a szemét, majd közelebb sétálva hozzám a szemembe nézet.

- Te jobb, mint én? Ne szállj el magadtól csibém, mert a végén pofára fogól esni. - alig volt pár centire az arcomtól, de azt nem tűröm el, hogy valaki gyengének becsméreljen.

- De mi van akkor, ha igazam van? - húztam fel egyszer a szemöldökömet, mire lenézően elhátrált, majd kezeit a mellkasa elé rakta.

- Most ki akarsz hívni, csibém?

- Vehetjük annak is, és ne nevezz csibémnek. Olyan, mintha egy rossz ribi lennék. - fintorodtam el.

- Hát, ha jobb lenne a viselkedésed és szexibb ruhákban járnál, akkor tényleg egy ribanc lennél. - ujjait az álla alá rakta, miközben gondolkozva ismét végignézet rajtam.

- Egy perverz állat vagy. - fogtam meg a polcról az egyik könyvet, majd a vállának neki dobtam.

- Csak egy rendes férfi vagyok. Most mondjam ki, hogy egy ronda és pocsék szájú liba vagy? - kérdezte meg hitetlenkedve, mire csak mosolyogva beintettem neki.

- Inkább. De most már induljunk el, mert folytatnunk kell a küldetést. - hagytam végleg magára, majd a recepcióra lemenve köszöntem meg újra a szobát. Egy jó 5 percet vártam rá, mire teljes harci díszben megjelenve sétáltunk végleg ki az udvarra. A hideg levegő egyből bekúszott a ruhám alá, így kissé megremegve indultam meg a főútra, hogy elhagyjuk a várost.

- Gondolom nem a téli időhöz vagy szokva csibém. Eltaláltam? - dugta kezeit kabátja zsebébe, de csak cöngetve sietem el mellette.

- Képzeld nem, mivel olyan helyről jövök, ahol mindig meleg van. És akkor nem kellene ezt a bundás szart viselnem. - húztam meg magamon az anyagot, majd csak unottan sétáltam ki a kapun. Hümmögve nevetett rajtam, majd az úton végig sétálva csendben haladtunk. Nem beszélgettünk egymással, és őszintén, nem is van kedvem vele a reggeli után. Hogy mert engem leribancozni? Mégis mit képzel magáról ez a beképzelt hímringyó?

Egy hangos rikoltásra figyeltem fel, majd a fejemet felkapva láttam meg Shiro sólymát. Karomat kirakva hagytam, hogy rászálljon, majd a lábára kötött levelet levéve kezdtem el olvasni. A hír semmi jóról nem szólt.

- Mi van benne? - hajolt be mellém Dabi, mire a levelet a kezébe adva, hagytam, hogy elolvassam.

- Északra kell mennünk egy kisebb faluba. Ott gyűlünk össze.

- De mi szándékból? - értetlenkedett a fekete hajú.

- Azért mert valami komoly baj történhetett! - idegesen téptem ki a kezéből a cetlit, majd széttépve a zsebembe süllyesztettem. - Változz át, és induljunk!

- Jól van csibém, ne kapd fel a vizet. - emelte fel a kezét védekezően, majd sárkánnyá alakulva ugrottam fel a hátára, és a levegőbe szállva repültünk a megbeszélt hely felé.

Mivel ma kezdtem el egy éve írni, gondoltam kirakok egy részt :) Remélem tetszett nektek ;) Mindenkinek Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket <3 Puszancs nektek babók <3 <3 <3