A kettévált kard [Bakudeku ff.]

25.fejezet

Kurama szemszöge:

Lassan batyogtam Kirishima fejéhez, hisz most a zöldike nem ült ott, hanem Katsukival beszélgetett.
Amint odaértem levágtam magamat, de semmien reakciót nem mutatott.

-Nem szokott fárasztó lenni, hogy állandóan minket viszel?- szólaltam meg kis idő után, de amugy sem vártam választ, hisz ebben az alakban nem tudott válaszolni.

-Ahhoz képest, hogy ilyen fiatal vagy, szép lénnyé tudsz átváltozni. Biztos büszkék lehetnek rád a szüleid, hogy ilyen erős vagy. Tudod, én nem ismertem a szüleimet. Még nagyon kicsi voltam, mikor meghaltak, így árvaházba kerültem. Ott találkoztam elsőnek Kirával. Nem mondom, hogy akkor nem veszekedtünk, de már akkor gondoltam, hogy barátok leszünk. 1 évre rá találkoztunk az elég fiatal Shiroval. Ha láttad volna akkor milyen szégyenlős volt, de hamar megtaláltuk a közös fonalat. Jó kis napok voltak.- sóhajtottam fel az emlékek miatt, de hamar elkomorult az arcom. -De csak addig tartott, amig banditák nem támadtak meg minket. Felégették az egész falut. Utána hárman jártuk a vidéket, hogy azért mégis valahogy túl tudjuk élni. És most itt vagyunk, szinte felnőttek, akik képesek voltak ilyen világban túlélni.- néztem le rá, majd elkezdtem simogatni a fejét.- Most néz rám elmondtam életem történetét neked, vagyis szinte az egészet. Jó hallgató társaság vagy.- hirtelen egy ötletől vezérelve a fejéről az orrára csúsztam, hogy beletudjak nézni a szemeibe.

Szinte meglepődtem amit láttam. Gyönyörű sárga szemei voltak, de mégis olyan volt, mintha könnyes lenne. Mosolyogva közelebb csúsztam, majd a kiálló tüskékbe kapaszkodva hajoltam hozzá. Kellemes melegséget árasztott magából, ami nagyon nyugtató volt.

Percekig lehetem itt, mikor hirtelen gyorsabban kezdett el repülni, csak felfele.

-Bassza meg Kirishima!!! Hova a francba repülsz?!- kiabált rá Katsuki, de mint aki süket fülekre talált, úgy szántotta az eget hatalmas szárnyaival.

Erősebben kezdtem el kapaszkodni, hisz nem nagyon akartam meghalni. Annyira bele voltam simulva pikkelyébe, hogy a tüdőmbe a levegő se akart menni.

Csak ment egyre fentebb és fentebb, mire abbahagyta a vad száguldást és lassítani kezdett.

-Wow....- ennyit hallottam Kiráéktól, majd szemeimet kinyitva néztem fel lassan az égre. Meseszép volt a látvány........

A nap sugarai szinte kiégették a szememet, de a látvány elképesztő volt.

A Nap körüli hatalmas felhők szinte minden színben pompázott. Kellemes és békés volt....

Ismét belenéztem szemeibe, és szinte olyan volt mintha mosolyogna.

A szívem egy hatalmasat dobbant, és most éreztem meg először azt a bizonyos érzést valaki iránt.......

Kirishima szemszöge:

Amiket mesélt magáról, azok nagyon szomorúak voltak....
El se tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet szülő nélkül felnőni.

Dörődés, szeretet, bizalom nélkül, amit a család nyújthat. Mondjuk nekem se volt az a ,,hű de jó" családi terem, hisz hamar elkerültem otthonról.

Felakartam vidítani, de ennél sokat többet kaptam.
Egy olyan mosolyt, ami azonnal beférkőzött a szívembe, és amit soha nem akarok elfelejteni.

A városhoz már csak pár kilométer kellett, így alacsonyabban szállva mentem egyre lentebb és lentebb.

Dél körül járhatott az idő mire egy kisebb házakból álló faluhoz értünk. Leszállva a közeli erdőben, hisz amugy sem akartunk nagy zajt kellteni, kezdtünk el felé sétálni.

Éppen léptem volna ki a többiek után, de egy kar visszahúzott. Köpni-nyelni nem tudtam, hogy mi is történik, de még felkészülni se volt időm.

Csak a kellemes bizsergést éreztem meg a homlokomon, meg ahogy persze belepirulok a tettébe.
Olyannyira zavarba jöttem, hogy még beleremegtem....
Hát most nagyon férfias vagyok, az már biztos..!

-Köszönöm.- ennyit hallottam, ahogy a bőrömbe lehelve mondta ki, majd beleborzolva hajamba, hagyott ott a vöröshajú fiú.

A szívem szinte őrült mondjára kezdett el verni, a levegőt is gyorsabban kezdtem el venni....

Azt ne mond, hogy.....

.....beleszerettem Kuramában?!

Nem, az képtelenség! Ilyen hamar nem is lehet, de mi van ha mégis?

De én férfi vagyok, és ő is.....

Egyáltalán szabadna ilyet éreznem iránta?

De ha lehetséges, egyáltalán lehet köztünk valami?

Lenne nála esélyem?

Itt is a kövi rész...
Remélem tetszett, de megígérem, hogy már a következő Dekuék szemszögéből lesz írva ;)

Ha jó lett nyomj egy vote-t, és ha akarsz írni, kommenteket is szívesen fogadok :)

Boldog Szülinapot Katsuki!!!! <3 <3