A kettévált kard [Bakudeku ff.]

44.fejezet

Shiro szemszöge

- Muszály volt gyalog elindulnunk? - kérdeztem hisztizve, hisz a lábaim már kezdték feladni a szolgálatot. A korán reggeli indulás is betett neki, de ez még rá tesz egy lapáttal. Nem vagyok nyávogos, de ez idegesít.

- És neked muszály minden egyes lépésnél reklamálnod? - emeli fel a kezét, majd szemforgatva megy tovább. Ha lehetet volna, leütném simán. Lehet, hogy minden rendben ment tegnap, de  most egy kis feszültség is volt köztünk.

- Te lépkedsz olyan mamut léptekkel, hogy az hihetetlen! - szóltam vissza, mire szemeivel szinte a halálba tudott volna kíváni.

- Ne kezd most! Semmi kedvem nincs a hülyeségeidet hallgatni. - állt meg végül, majd kezét csípőjére téve nézet le rám. A fene vinné el, hogy magasabb nálam!

- Az én hülyeségeimet? Nem is tudom ki adta ezt a fantasztikus ötletet, hogy menjünk a Föld másik végébe és idegeneknek segítségét kérjük! Nagyszerű, gratulálok ennek a felettébb ÉRDEKES ötletnek! - kezdtem cinikusan tapsolni, egy gúnyos vigyor kíséretében.

- Sokkal jobb, mint meghalni démonok által; és szövetségeseink is lennének. Vedd már észre, hogy mi ehhez túl kevesek vagyunk!

- Más szóval gyengének tartasz? - rakom keresztbe a kezeimet mellkasom előtt, majd hitetlenkedő arcommal néztem vele farkasszemet.

- Miért keresed minden válaszomban a kifogásokat?! Ezt a viselkedésedet nem csípem... - a végét elmotyogva; lehajtott fejjel mondta. De mivel nekem id van két szép fülem, amikkel persze tisztán hallok...

- Hmm... köszönöm BAKUGOU, igazán kedves lélek vagy. - csóváltam a fejem, majd egy szép mozdulattal kikerültem őt.
Én csak azt mondtam, hogy gyűlölök sétálni. Más körülmények között. De ez már kezdett nagyon más irányt vetni.

Gyors lépésekkel szeltem az utat, meg sem hallgatva a mögöttem batyogó fiút, aki csak az orra alatt motyogott.
Idegesitő...

- Abba hagynád! - szóltam végül hátra.

- És megint megszólalt... - sóhajtit fel, majd lenézően újra beállt elém. Kellemes illata ismét megcsapta orromat, melyre önkénytelenül is elaléltam.

- Most per pillanat mi a bajod velem? - ez az egy kérdés érdekelt a legjobban, hisz egyáltalán nem tudtam és még csak nem is sejtettem mit követtem el ellene.

- Állandóan nyüszögsz, minden problémád hangosan kimondod, és ez már kurvára az idegeimre megy. Bocsi, de így olyan vagy mint egy hisztis picsa. - vigyorodik el, mire egy apró mosolyt elejtek én is.

Azt bírom benne a legjobban, hogy egy egyszerű beszólással simán meg tud mosolyogtatni. Ez kész őrültség! Így még jobban bele fogok szeretni!

- Jó, akkor megpróbálok finomabban hisztizni mindenen.

- Inkább hagyj fel vele. - szól vissza, majd kezeit a derekamra rakja. Gyengéd húzással közelebb von magához, majd fejét a nyakhajlatomba fúrva a fejét csókol rá.

- Ilyenkor úgy utállak. - próbáltam visszatartani a feltörő sóhajomat, miközben a vállára vágtam egyet.

- Engem mikor nem tudsz szeretni? - vággyal teli szemmel nézet az én íriszeimbe, majd ajkait hirtelen az enyémekre nyomta. Morgása szinte a csontjaimig hatolt, térdeim majd kiestek a helyéről. Lehelete csiklandozta bőrömet, ahogy egyre fentebb és fentebb haladt.
A fülem mögötti vékony bőr hirtelen csípte fogai közé, mire egy hangos nyögés szaladt ki az ajkaim közül.

- Ha most lenne itt bármi faház, vagy csak egy kis fészer azonnal a magamévá tennélek. - suttogta fülembe, miközben kezeivel a mellkasomat simogatta, amig meg nem állt a bimbóimnál. Lassú mozgással kezdte dörzsölni őket; fejemet hátra vetve hagytam tettét, hogy dolgozon rajtam.

- G-Genji.... - az arcom tiszta piros lett, ajkaim remegtek, könnyeim kifolytak szememből, kezeimet nem bírtam felemelni.
Tagját egyre jobban dörzsölte hátsó részemhez; ha nem fogná derekamat, simán kifeküdnék a földre.

- Shiro... - kapott fel az ölébe, majd ajkaimat kezdte egyre gyorsabban falni. A tempót alig bírva tartani csókoltam vissza, a szám sarkából csorgott a nyál. Hirtelen arra figyeltem fel, hogy elindultunk egy irányba, de tevékenységét így se hagyta abba.

- Genji, ne most.... - hangomat még én is alig hallottam meg, elveszett ,,párom” morgásai között.

- De én akarlak, és úgy is meg foglak kapni. - szemei mintha pirosból átmentek volna skarlátba. Pupillái összeszűköltek, mintha egy valódi farkas nézet volna vissza rám. És ezt a pillantást is nagyon szerettem.

Itt is lenne a következő rész :)
Remélem tetszett nektek ;)
Puszancs nektek babók <3