A kettévált kard [Bakudeku ff.]

24.fejezet

Shiro szemszöge:

Nem gondoltam volna, hogy vissza fog csókolni. Szokatlan érzés volt, hogy csak egy egyszerű csókot adott, nem az a típikus ,,az enyém vagy".

Lopva pillantottam fel az említett személyre, ki végig a tájat figyelte. Jobban megnézve teljesen hasonlított Katsukira, de a viselkedésük teljesen különböző. Nyugodt és békés, mégis ha felhúzzák akaratos és határozott.

Vörös íriszei szinte egyenlőek a felkelő Nap suharával, szinte egybeolvad. Dús ajkai szinte hívogatnának, hogy érjek hozzá, mégis türtöztettem magamat. Olyan jó érzés lenne a karjaiban pihenni, hogy akaratlanul is felsóhajtok. Egy idősek vagyunk, mégis olyan mintha idősebb lenne nálam.

Mégis megadta azt a lehetőséget, hogy együtt lehetünk. Vajon ő is úgy érezne, mint én?  Akarna egyáltalán magának vagy csak kiakarna használni?

Egyáltalán mikor lettem ilyen érzelgős? Mióta foglalkoztatt engem a szerelem gondolata? Sose álltam meg egyetlen személynél, mégis ő....

...vele leélném a hátralévő életemet is.

-Genji..- szóltam hozzá, mire mosolyogva lekapta a fejét, hogy beletudjon nézni kék íriszeimbe.

-Mondjad?- kérdezte vidáman, amitől a torkomban dobogott a szívem. Gyorsan kicsit lábujjhegyre álltam, majd puszit nyomva arcára sietősebbre vettem a tempót.

Genji szemszöge:

Kissé meglepett a tettével, de nem is bántam. Van valami különleges benne, amit megszereznék magamnak, de nem akarom, hogy azt higyje, hogy elakarom venni mindenkitől.

Ettől a logikától a fejem is megfájdul. De visszatérve rá...

Kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett vele régen...

-Csak hogy itt vagytok! Indulnánk, de persze rátok várni kell!- kiabált le Katsuki, mire elé álltam, de az a baj, hogy nem tudom mutatni, hogy én vagyok az idősebb. Mivel kibaszottul akkora, mint én...

-Talán baj?- kérdeztem lenézően, mire sunyin, de Shirora nézet, majd vissza rám.

-Ha palizni akartál, akkor előre szólj.- veregette meg a vállam, mire egy kis pír is felszaladt az arcomra.

-Tch. Fogd be!- néztem rá gyilkos nézésemmel, mire nevetve elment Midoriyához. Hogy lehet az, hogy az a szerencsétlen fiú eltudja viselni az öcsémet?
Nagyon erős idegzete lehet hozzá, és ezért dicséret.

-Na, akkor induljunk. Még pár kilométert kell utaznunk és már oda is érünk. Kirishima!- adta ki az utasítást, mire a vöröshajú srác szemforgatva, de átváltozott sárkánnyá, majd ahogy felszálltunk rá, egy csapással a levegőben voltunk.

Még mindig szoknom kell, hogy repülünk, hisz nem mindenki nek van rá lehetősége, ha csak nem sárkányalakváltó.

Az eget kémlelve néztem össze-vissza. Olyan nyugalom járta át a testemet, mint még soha. És ez jó érzés.

Shiro szemszöge:

Lopva Genjire néztem, hogy valami reakciót lássak tőle.
Aranyosnak mondható mosoly ült ki az arcára, ami még engem is megnyugtatott.

-A főnök szerelmes!- lökdöste meg az oldalamat Kira, ha lehet erre a kifejezésére olyan zavarban voltam, hogy még az arcomat se tudtam takargatni.

-Még el is pirult.- kontrázott rá Kurama, mire homlokon pöcköltem.

-Kuss.

-Ki a kiszemelt??- húzogatta a szemöldökét a fehérhajú csaj, mire akaratlanul, de Genjire néztem. Követve a fejemet, megnézte, majd kuncogva átkarolta a vállamat, -Komolyan ő? A Farkas Törzs vezérébe? Nem vagy te beteg?- tette a kezét a homlokomra, mire egy mozdulattal elcsaptam onnan.

-Mert mi bajod vele?!

-Semmi, csak nekem az úri porontykák nem jönnek be. Nekem a merész, szabad jóképű, erős......na meg persze a viselkedésemet tűrje el.....

-Imádkozni fogok, hogy találj ilyen embert.- mondtam cinikusan, mire Kuramával elkuncogtuk magunkat. Kira gyilkos pillantással ajándékozott meg, majd mindkettőnknek lekevert egy tockost.

-Idióták.....de attól függetlenül, sok szerencsét.- mosolygott rám, mire bólintva egyet, tovább néztem az utat. Nem kellett sok, hogy odaérjünk.

Egyszer csak Kurama felállt, majd Kirishima feje felé vette az irányt.

-Hát te?- kérdeztem meg meglepődve, mire ránk kacsintott.

-Beszélgetni.

-De ugye tudod, hogy nem fog válaszolni, hisz most sárkány?- szólt oda Kira is, mire vállat vonva tovább indult, de még vissza szólt.

-Attól függetlenül, jó hallgatóság.- majd leült a fiú fejére.

-Felzárkózik ő is.- sóhajtott egyet a mellettem ülő, mire nevetnem kellett rajta.

-Majd neked is jönni fog.

-Jöhetne gyorsabban is.- durcázott be, mire utána mindketten elnevettük magunkat.

Meg is hoztam a kövi fejezetet.
Remélem elnyerte a tetszéseteket...

Most próbálok a többi páros szemszögéből is írni, de Bakugouékat se fogom hanyagolni ;)

Ha jó lett, nyomj egy vote-t, és ha akarsz írni, a hozzászólást is szívesen fogadom :)

Puszancs nektek babók <3