A kettévált kard [Bakudeku ff.]

4.fejezet

Deku szemszöge:

Munkát kéne vállalni valahol. De hol? Most hogy egyedül vagyok, még csak 17 éves, így nehéz lesz.
Pénzem sincsen már. Hogy lehettem ekkora idióta?
Felálltam a fa törzsétől, és újra a városba vettem az irányt. Szétnéztem minden bolt ablakánál, bódéknál hátha van valami munkalehetőség.
Már kezdtem feladni, mikor egy bolt ablakán megláttam egy hirdetést:

Bolti könyv eladót keressünk!

Hála istennek! A kis faajtón benyitva gyönyörű látvány fogadott. Hatalmas polcok, és mind teli könyvvel. Ujjaimat végighúztam a borításukon, amik finom anyaggal volt borítva. Kisebb porréteg volt rajtuk. Tüsszentenem kellett.

-Segíthettek valamiben? - kérdezte mögülem egy recés hang, amifelé önkénytelenül fordultam. Egy apró, öregedő férfi állt előttem. Fehér inget és sötét nadrágot viselt, barna kis mellénykével. Lábán szintén barna színű bakancs foglalt helyett. Hosszú szakálla a hasáig ért. Hegyes fülei az ég felé néztek. "Törpe" -gondoltam magamban.

-Az állás lehetőség miatt jöttem.- mondtam neki kedvesen, mire az ablakon logó papírra mutattam.

-Ja, persze! Még tegnap raktam fel. Gyere utánam, kitöltöd a papírokat, utána munkába is álhatsz.

-Köszönöm.- hajoltam meg előtte hisz nálunk ez a szokás.

-Ne köszönd. És gyorsan egyenesedj ki, mert nekem fáj a hátam, hogy így látlak!- mondta szörnyűlködve, nekem pedig elkellett nevetnem magamat. Hátra az irodaszerű helyiségbe terelt, ahol egyből kezembe nyomta a papírokat. Kitöltöttem, majd én is kaptam egy barna mellényt.
Egy névtábla is helyet kapott rajta. Mivel még az öreg nem nyitott ki, gyorsan leporoltam a könyveket, felmostam, letöröltem az asztalokat. A pult mögé léptem, majd elfordítottam a ,,Nyitva" táblát. Elsőnek egy nő jött be, a kezében egy gyermek csüngött.

-Jó napot! Miben segíthettek?- kérdeztem és egy kedves mosolyt küldtem a kislánynak. Elnevette magát.

-Szia. Egy könyvet szeretnék kérni. Receptes könyv babák számára.

-Erre tessék.- mutatta az egyik irányba. Már mikor bejöttem, megjegyeztem mi hol van. A nő kezébe adtam a könyvet, mikor megtaláltam. Kifizette, majd a gyerekkel integetve kilépett.
A nap további részében is jötték vásárlók. Mindenkit elláttam a megfelelő könyvvel. Fáradtan roskadtam a székemben. Pár perccel később az apóka jött be két bögrével. Gőzölgő tea volt benne. Az egyiket ideadta nekem. Jó ízűen kortyoltam bele. A kardot nem vettem le magamról, ha bármi baj is történne.

- Még egy óra van zárásig. Ha gondolod átvehettem?- kérdezte kedvesen.

-Nem kell köszönöm. Ezt még befejezem.

-Kedves fiúnak tűnsz. Megszöktél otthonról vagy egyedül maradtál?- kérdezte óvatosan, mire összerázkódtam.

-Ha nem baj, erről nem mesélnék.

- Rendben, megértem. Akkor holnap fiam.- intett majd kilépett az ajtón. Csendesen üldögéltem a székben, a kezemben egy könyvvel.

Még pár perc volt zárásig. Éppen álltam volna fel, mikor kinyílt az ajtó, és egy vörös köpenyes alak lépett be. Rám nézet vörös íriszeivel. Valami azt súgta, hogy lesz valami. A kardom is elkezdett ,,pulzálni" , így a hüvelyen keresztül. Jobb kezemet a markolatra csúsztattam, de ezt a fiú észrevette. Gyors sebességgel egy tőrt húzott elő és nekem szegezte.

-Nem játszanék egyszerű karddal a kezemben. És amúgy se harcolni jöttem, csak egy könyvért.- mondta majd mosolyogva kivillantotta hegyes fogait. Kedves alaknak tűnt. Ujjaimat levettem a markolatról.

-Akkor miben segítsek?

-Sárkányokról szeretnék egy könyvet kérni.

-Gyere velem.- mondtam majd utánam jött. Valamilyen különleges aura áramlott a fiúból. Mikor megmutattam a könyveket, hogy válaszon, akkor a köpenye kicsit félre csúszott, de így is észrevettem hártyás szárnyait. Meglepődtem. Ezekról a lényekről csak könyvben olvastam.

-Alakváltó. -suttogtam magamnak, de így is meghallott. Oldalra fordult, és észrevette, hogy szárnya kilátszik. Gyorsan eltakarta, majd az előbbi tőrt előrántva újra felém mutatta.

-Honnan tudsz rólam?- mondta gyilkos pillantással figyelve. Nem gondolkodtam. Kezét ellökve, kirántottam a kardot hüvélyéből. Halványan ragyogni kezdett, közben a személy torkához fordítottam a kard hegyét. Az illető meghőkölve hátrált egyet. Pupillái a tízszeresére
nőttek, mikor meglátta a kardot. Óvatosan elemeltem az említett tárgyat, majd könnyedén a vállamra raktam.

-De én ezzel az ,,egyszerű" karddal jól tudok bánni.

Nem mondott semmit, csak térdre rogyott úgy figyelt.

-A másik kiválasztott.- motyogta magában, de én is meghallottam. Honnan tud egyáltalán erről?

- Hogy hívnak? -kérdeztem óvatosan, közben leguggoltam vele szemben.

-Kirishima Eijiro. Honnan szerezted a kardot?

-Egy barkang mélyéről. Miért? -kérdeztem, de már sejtettem a választ.

-A másik kiválasztott barátja vagyok. Elviszlek hozzá, ha bezártad a boltot.- mondta majd felállt, közben maga után húzott.

-Várj, elsőnek visszaöltözöm.- gyorsan beléptem az irodába, levettem a barna mellényt, majd felvettem a saját zöld színűmet. A köpenyt is felhúztam. A mai fizetésemet a zsebembe csúsztattam, majd gyorsan kiléptem, bezártam, és Kirishima után menve elindultam a ,,társam" irányába.

Itt az új rész, az új év első napján! Boldog Új Évet mindenkinek! Remélem elnyeri a tetszéseteket, ha igen nyomj csillagocskát és írj véleményt!
Puszancs mindenkinek! <3