A kettévált kard [Bakudeku ff.]

12.fejezet

Genji szemszöge:

A levelet megírva, azonnal elküldettem a sólymommmal. Egy közeli bárban beszéltem meg a találkozót. A házból kilépve a nap sugarai szelték át a levegőt.
Most kell felfele. A falusiak boldogan jöttek ki a házból, egymással beszélgettek, vagy elmentek vásárolni.
A harci ruhámban mentem Katsukiék fele, akik már indulásra készen álltak.
Izukun a megszokott ruhája volt, csak egy köpennyel volt kiegészítve, hogy a kardja ne legyen olyan feltűnő.
Katsuki is a megszokott ruhájában volt, de a köpeny alatt egy kékesszürke, megkötös felső volt, ami csak a mellkasát védte úgy ahogy.
Kirishimáról nem is mondok semmit, hisz sose öltözik át.

-Na készen álltok?- lépek melléjük, majd Midoriya mosolyogva köszönt engem. Úgy tűnik a tegnapiért nem haragszik.

-Jó reggelt Genji! Indulhatunk.

-Igen, és amugy mivel menjünk? Lovakkal vagy...

-Most úgy teszek, mintha nem hallottam volna meg az előző kérdést.- vágott sértődőtten a szavamba Kirishima. -Most pedig fel a hátamra.- ezen elkellett nevetnem magamat, hisz hármunkat, hogy bírná el ő?

-Ez jó vicc volt, már kezd...- nem tudtam befejezni, hisz az előttem álló vörös személy hirtelen négykézlábra állt, majd egyre nagyobbra nőtt. Teste vörös pettyekkel lett beterítve, szarvak álltak ki az arca és a feje tetején lévő vonalban. Oldalából 2 hatalmas és erőteljes szárnyak nőttek ki.
Döbbenten figyeltem, ahogy a fiúból egy kifejlett sárkány lett.
Katsuki mögülem megpaskolta a vállamat, közben majdnem elröhögte magát a reakciómon. Felpattant az állat hátára Midoriyával együtt. Kábultságomból felébredve ültem fel én is, majd ahogy Eijiro megindult, olyan erővel kapaszkodtam az egyik tüskéjébe.

(.......) szemszöge:

Az egyik bárszéken ültem és az italomat ittam, mikor a vöröshajú idióta haverom berontott az ajtón, így mindenki őt figyelte. Szemforgatva vártam meg míg közelebb jön hozzám, majd egy levelet adott át a kezembe. Kérdő pillantással néztem, majd vállat vonva ment ki.
A levelet feltépve eléggé érdekes üzenet volt benne.
A Farkas Klán vezetője írt nekem, hogy Elshia völgyében lévő bárban akar találkozni velem és a többiekkel.
Sunyi mosolyra húztam a számat, majd a pultosnak szólva még egy adag bort töltsön nekem.
Az italat gyorsan lehúzva, lépte ki, majd két társamhoz sétálva, akik már megint valami faszságon veszekednek.

-Hé, ti idióták! Pattanjatok lóra, megbízást kaptunk!- lengettem meg előttük a levelet.

-Kit neveztél idiótának, te csíra!- kapta fel a vizet lánytársam, erre pedig a másik alig bírta visszatartani a nevetését.

-Attól függetlenül, hogy idősebb vagy, ne ugass úgy, mint egy kutya!- ennyi kellett a vörösnek, és már a hasán feküdt a röhögéstől.

A homlokomra csapva mentem az istállóba a lovamért. A nyerget felrakva pattantam fel, majd a kengyelt fogva vártam a két fogyatékot, hogy jöjjenek.
Amint végeztek az ökörködéssel, elindulhattunk végre a cél felé.
Már várom mi lesz ennek a vége.- és erre a gondolatomra elkellett ismét mosolyogjak.

Katsuki szemszöge:

A tájat figyelve néztem előre repülő társam hátáról. Deku ismét Kirishima fején foglalt helyet egy könnyvel a kezében.
Pár perc múlva fivérem ült mellém, és egy kis ideig nem is szólt hozzám. Már kezdtem kínosan érezni magam, ezért megszólaltam volna, de drága testvérem egyből közbeszólt.

-Furcsa barátaid vannak.

-Nekem legalább vannak barátaim.- köptem neki a szavakat megbánás nélkül. Attól függetlenül, hogy a személyiségünk egyforma, én mindig is hamarabb barátkoztam, mint ő.

-Tch. Mindig is nagy volt a szád.- morogta, majd gúnyosan nézett rám.

-Akkor minek hoztad fel ezt a témát?- kérdeztem hitetlenkedve. Nehogy már én legyek a hibás!

-Ez nem téma, csak kérdeztem. A legenda szerint barátság vagy szerelem is lehet köztettek! Ez igaz?

-Ezt meg honnan tudod?!

-Tegnap olvastam el a történetet. Nos?- mintha magamat hallanám. Nem adja fel a kérdezőskődést!

-Igen, igaz. De nem tudom mit kezdjek vele. Valamikor érzek valamit, máskor pedig a sírba tenném.- sóhajtottam fel, majd az említett felé néztem. Zöld haja enyhén libbent a szélben. Szemei csillogtak, ahogy a fény megvillant rajta. Enyhén elpirultam, és csak ekkor eset le, hogy mindezt a bátyám előtt teszem. Elfordítva a fejem, a mosolyával találtam szemben magam.

-Látom, mégis inkább tetszik neked.- vigyorgott el szélesen, én pedig azon gondolkodtam, hogy lelökjem-e Kiriről.

Itt a legújabb rész, és remélem tetszeni fog nektek. Lehet most egy kicsit unalmas, de majd kezdenek elindulni a szállak is!
Az új karaktereket köszönöm Shirohime55-nek!! ;-)
Puszancs mindenkinek! <3