A kettévált kard [Bakudeku ff.]

59.fejezet

Dabi szemszöge

Fáradtan ültem le a szobában lévő székre, majd sóhajtva az ablakon néztem kifelé. Kira pár perce ment el fürdeni, én pedig nem akartam most vele kekeckedni , így hagytam is. Bár jobban örültem volna, ha valaki van bent velem - még neki is - mert most semmi kedvem nem volt a négy fal közt lenni. Mivel ahol most meg vagyunk szállva, nincs fürdő, így kénytelenek vagyunk a mellettünk álló erdőbe menni, mint kiderült egy tó van a közepén. Bár nem tagadom, elkezdett tetszeni a lány. Határozott megjelenése van és állandóan visszaszól nekem, ami ritka másoknál. Az emberek általában ijedten távolodnak el tőlem, mert nem képesek elviselni az arcomon lévő sebeket és hegeket. Ezért is lettem zárkózott másokkal szemben is. Minden legyek velük, ha ők csak a szánalom miatt barátkoznak velem? Nekem ez nem kellett és nem is fog még kelleni. Ha egyedül vagyok az még jobb is. De én beszélek, aki most egy rakat kölyökkel tölti a napjait. Hanyagoljuk a kérdéseket.

Sóhajtva baktattam kifelé a konyhába, hogy valami kajának valót nézek, ha csak Kurama be nem előzőt és be nem falt mindent. De ha mégis, a saját kezeimmel fogom megfojtani és nem viccelek. Reménykedve nyitom ki a szekrény ajtaját, majd megkönnyebbülten sóhajtva nyúlok be a kenyérért meg a sonkáért. Ha a hasam beszélni tudna, biztos, hogy előttem térdelve istenítene, hogy végre eszek. Éhenkórásznak tartom magamat és mások előtt sem tagadom. Imádok enni és a legjobb benne, hogy meg se látszódik. Vagy lehet csak mázlista vagyok? Részlet kérdése. Gyorsan benyomva a szendvicseket pakoltam el, majd megkísérelve a poklot, indultam ki a tó felé. Hogy meg fog-e fojtani? Biztos. Vannak esélyeim a túlélésre? Nincsenek. Imádkozzak mielőtt nekem esik? Kellene. De férfiból vagyok, akkor ez nem lehetne probléma. Melyik hím egyed nem néz meg magának egy lányt? De most őszintén. Jó mondjuk vagyok én, aki egy nőhöz sem vonzódott, mert mindegyik egy rinyagép volt. Hát, ilyen szerencsém volt akkor. De csak akkor!

Már alig járhattam tőle pár méterre, hisz füleimet megcsapta a vízcsobogás hangja. Szóval van vízesés is? Erről is szólhattak volna, mert lehet többet tévedtem volna ide. Halk léptekkel álltam be a bokrok mögé, majd kinézve kerestem a lányt, de nem láttam sehol. Már elment volna? Ha igen, akkor nagyon jól ki tudott kerülni. Vagy az Istenek mellettem álltak és elküldték hamarabb. Vigyorogva dobtam a törölközőt az egyik fa ágára, majd ledobva magamról minden ruhát lépkedtem befelé a vízbe. Kissé ki is rázott a hideg, hisz biztos volt vagy 10 fokos a víz. Kicsit a közepére úszva hagytam, hogy a testem hozzászokjon a hőmérséklethez, majd sóhajtva túrtam hátra hajamat. Nem is rossz ez a hely.

- Te mi a jó büdös francot keresel itt?! - remegtem meg az eléggé erélyes hangnem miatt, majd óvatosan hátrafordulva néztem farkasszemet a fehér hajú lánnyal. Alig volt tőlem két méterre és mit ne mondjak. Eléggé átlátszó a víz, khmm.

- Gondoltam kijövök fürdeni. És kikérem magamnak, szétnéztem mielőtt bemásztam volna és nem láttalak. - húzza fel szemöldökét, majd vészesen közelebb úszva jött elém.

- Hmm... Nincs ennek kicsit hazugság szaga? - vigyorodik el gúnyosan, mire egyik szemöldökömet felrántva néztem mélykék szemeibe.

- Miért hazudtam volna? - magasodok felé, még a víz ellenére is, de csak kirívóan mér végig.

- Én szóltam neked, hogy elmentem fürdeni. Mit ne mondjak, elég bátor vagy, hogy utánam mertél jönni. - elismerően bólint, mire egy széles mosollyal ajándékozom meg.

- Őszintén, nem is hagytam volna ki egy ilyen alkalmat. - megforgatta gyönyörű íriszeit, majd jobb kezét a mellkasomra helyezte, ahol az egyik égési sérülésem húzódott. Kissé ijedten akartam levenni kezét magamról, de semmi megvetést nem láttam rajta. Ujjait végighúzta rajta, nekem pedig egyből pír költözött az arcomra. A francba vele!

- Legyek én is őszinte? - pillant fel rám, mire lassan bólintva figyelem, hogy mégis mire készül. - Reménykedtem benne, hogy utánam fogsz jönni... - suttogja halkan, majd mindkét kezét a mellkasomra helyezte. A levegő egy tizedmásodperc alatt forrósodott fel - de lehet miattam - és nem igen gondoltam semmire és senkire, csak az előttem lévő lányra. Megőrjít. Egyszerűen megbabonáz, mondjuk máskor inkább a pokolba kívánnám, de mellőzük ezt a gondolatot máskorra.

- Nem vagy egy kicsit túl őszinte? - mormogtam a leghalkabban, de csak fejét rázva pillantott el egy másik irányba.

- Inkább örülj neki, hogy nem fojtalak bele a vízbe. - morogja zavartan, de csak egy halk kuncogás szökik ki ajkaim közül.

- Hidd el, nagyon örülök. - mosolyodtam el szélesen, majd kezeimet az arcára raktam. Levegőt is visszatartva figyelt árbús szemekkel, de csak lágyan mosolyogva hajoltam egyre közelebb. Már éppen megcsókoltam volna, amikor egy kiabálás, majd egy hatalmas csobbanás el nem talál minket. Meglepve kapom oldalra a fejemet, majd észreveszem, ahogy Kirishima és Shiro röhögve néznek ránk. Egy biztos. Nem jutnak innen ki élve.

Meg is hoztam egy kicsit romantikusabb részt, bár sejtem, hogy egy bizonyos személynek mennyire is fog tetszeni XD Remélem tetszett nektek :) Puszancs nektek babók <3 <3 <3