◾Szituációk anime fiúkkal.◾
◾Pár részben spoiler is előfordulhat, ha még nem láttad az adott animet, de előre jelezni fogom◾
◾A mi világunkban történnek a szituációk, azaz rendes emberi világban.◾
◾Csak az általam látott animekből lesznek fiúk a rés...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Az egyik iskolatársad csúnyán megbántot téged és megalázott mások előtt. Még a nyakláncodat is elvette, amit még Kurapikától kaptál pár éve, nemsokkal azután, hogy megismerkedtetek. A legjobban pedig ez zavart és kellett benned rossz közérzetet, hogy elvette tőled azt, amit a barátodtól kaptál és nagy becsben tartottad. Kurapika nem tőled tudta meg, hanem a legjobb barátnődtől. Te féltél elmondani neki, hogy elvették a nyakláncodat és még mellé bántottak is. Barátod pedig mérges lett. Mindenkinél jobban ismerted őt és éppen ezért nem szeretted volna, ha megtudja. Tudatd jól, hogy mennyire eltudja veszíteni a fejét, ha számára fontos dologról van szó. Nem egy suliba jártatok, de a barátnődtől megkapta a srác személyleírását és elment a sulidhoz. Mikor kijöttél, akkor összetalálkoztál vele és hiába próbáltad őt lebeszélni arról, hogy ne várja meg a srácot, nem hallgatott rád. Vissza akarta szerezni a nyakláncodat. Így történt, hogy balhé alakult ki közöttük, miután meglátta, hogy a srác a barátnőjének adta a te nyakláncodat. Kurapika erőszakkal szerezte vissza a nyakláncot, és picit meg is sérült közben. Miután a nyakadba adta a nyakláncot, kézen ragadott és hazafelé indult veled. Rémesen érezted magadat, amiért barátod megsérült és ilyen helyzetbe került. Nem tudtad megvédeni a tőle kapott, becses ajándékot és úgy gondoltad, hogy mindez a te hibád. Mindezek mellett mégis örültél, amiért visszakaphattad a nyakláncodat. Nálad aztán bementetek a szobádba és egy vizes zsepivel próbáltad leápolni őt.
- Jól leszek, hagyd a többit - tolta el a kezedet normálisan.
- Sajnálom - kértél elnézést, ezért az egészért.
- Mit? - lepődött meg Kurapika.
- Nem tudtam megvédeni se magamat, se a nyakláncomat. Pedig nagyon fontos nekem, hiszen tőled van - simítottad kezedet az ékszerre, mely a nyakadban lógott - Emiatt pedig neked kellett elintézni ezt az egészet. És még bajod is esett - suttogtad, miközben próbáltál megküzdeni a szíved mélyén tátongó bűntudattal.
- A lényeg, hogy visszaszereztem és te is jól vagy - pillantott arcodra.
- Mégis - kezdtél bele érzékenyen és érezted, hogy egy könnycsepp szúrja a szemed sarkát - rossz érzés van bennem, amiért így alakultak a dolgok.
Kurapika egy vonallá préselte az ajkát, majd megsimogatta a kezedet. Belenéztél barna szemeibe és láttad benne, hogy nem haragszik rád.
- Ne aggódj emiatt. Csak nyugodj meg - simogatta meg arcodat - Nyugodtan mondd el, ha történik valami és segítek. Nem kell szótlanul tűrnöd, hogy mások bántsanak, vagy azt tegyenek veled, amit csak akarnak.
