◾Szituációk anime fiúkkal.◾
◾Pár részben spoiler is előfordulhat, ha még nem láttad az adott animet, de előre jelezni fogom◾
◾A mi világunkban történnek a szituációk, azaz rendes emberi világban.◾
◾Csak az általam látott animekből lesznek fiúk a rés...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután Izayat megkéselték, te egy percet se aludtál. Tudtad jól, hogy nagyon sokan nem szeretik barátodat, de ez már túllőtt egy határon. Nem tudtad, hogy ki lehet az, de rettenetesen meggyűlölted az ismeretlent. Izaya nem vette annyira magára, ami téged bosszantott, és aggodalommal töltött el. Mindennap bementél hozzá a kórházba, és nem mozdultál mellőle, még ha neki elege is volt belőled egy idő után. Nem volt számodra senki más, csak Izaya. A szüleid lemondtak rólad, nem voltak rokonaid, és tizenévesen Ikebukuroban kötöttél ki, ahol megismerkedtél Izayaval, és szerelmes lettél belé. Ő pedig beléd. A fiú mindig vigyázott rád, vele éltél, a nagy lakásában, és mindent megadott neked. Egyedül veled viselkedett normálisan, és éreztette veled, hogy szeret. Még a húgaival se volt soha ennyire törődő, mint veled. Otthont, és családot adott neked, te pedig nem akartad őt elveszíteni. Ezután az eset után pedig nagyon is féltél, hogy hamarosan ez beteljesül.
Egyik nap, elaludtál Izaya ágyán, és nagyon csúnya rémálmod volt. Álmodban a szemed láttára ölték meg a fiút, éppen ezért sírva riadtál fel. Kint már javában sötét volt, Izaya pedig egyből feléd kapta a tekintetét, ugyanis nem aludt, hanem a kinti fényeket nézte.
- Mi az? - nézett rád.
- É..élsz? - kérdezted már lassan zokogva.
- Miért ne élnék? - nevetett ki.
Te pedig összeszorítottad az ajkaidat, és szinte nyakába ugrottál sírva.
- Jesszusom, mi van veled? - szólt meglepődve - Rosszat álmodtál? - bólintottál - Megöltek benne engem? - ismét bólintottál.
Izaya volt a legokosabb ember, akit ismertél. Ennyiből hamar kitalálta, hogy mi is a helyzet.
- Nem fogok meghalni, ne izgulsz - sóhajtott aprót.
- Nem akarlak elveszíteni - nyöszörögted keservesen.
- Baby, nem fogsz elveszíteni, hagyd már ezt a hülyeséget - sóhajtott, majd letessékelt maga mellé, és rád húzta a takarót.
- Félek - vallottad be halkan.
Izaya pedig abban a pillanatban megenyhült. Látta rajtad, hogy mennyire ki vagy borulva a történtek miatt, így melléd feküdt, majd szemedbe nézett mélyen.
