Anime Preferences |Befejezett|

▪️Amikor szakítotok ▪️

〰️ Atsumu, Oikawa, Kuroo, Hawks, Eren, Daisho 〰️

Atsumu

Atsumuval összevesztetek az iskolában, és ez a vita hazafelé is folytatódott, míg át nem ment csúnya veszekedésbe. Eleged volt, hogy barátod sokszor még veled is bunkó volt, és lekezelő. Arról nem is beszélve, hogy volt amikor mások előtt alázott meg. Ez ma is megtörtént a suliban, amikor kikaptátok a dolgozatot, ami neked nem lett valami fényes. Atsumu ezt szóvá is tette, és kérdőre vont, hogy hogy lehetsz ennyire buta hozzá. Természetesen ez nem esett neked túl jól, megszóltad neki, amiből veszekedés lett. 
  Tényleg eleged volt már a folytonos bunkósságból, sokszori bántásból, és úgy érezted, hogy nem bírod már tovább.
  - Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha nem hisztiznél folyton, baszki! - kiabált rád Atsumu.
  - Nekem pedig akkor, ha nem lennél mellettem! - csúszott ki a szádon a harag miatt, de azonnal meg is bántad - Tsumu..nem..én..
  - Jesszus, nehogy magyarázkodj - nézett rád dühösen - Ki tudja, hogy mióta gondolod ezt, a kis mogyorónyi agyadban! De figyelj, teszek neked egy szívességet, és kimondom én! 
  - Ne, én nem akarlak elveszíteni. Csak veszekedtünk, kérlek.. - néztél rá kétségbeesetten - Nem bírnám ki nélküled. 
  - De velem se bírod ki, állításod szerint! - nézett rád dühösen.
  - Atsumu - indultál meg felé.
Teljesen abszurdnak tartottad, hogy annak ellenére, hogy mindig fájdalmat okozott neked, még te próbálod magad mellett tartani őt. Viszont túlságosan is szeretted, hogy elengedd.
  - Szakítok veled - mondta ki könyörtelenül - Ne keress, ne hívj, és hagyj békén.
  - Szeretlek... - néztél rá kétségbeesetten, de ő csak semmitmondó tekintettel illettet.
Hátat fordított neked, majd magadra hagyott az utcán, te pedig teljesen összetörtél, hiszen elveszítetted azt az embert, akit mindennél jobban szerettél.

Oikawa

Oikawaval nem alakult minden a legjobban mostanában. Egyikőtök se ért rá szinte soha. Amikor neked lett volna jó, ő nem ért rá. Amikor Oikawanak lett volna jó, te nem értél rá. Mindössze az iskolában találkoztatok, az viszont nem nyújtott megfelelő helyet, hogy együtt lehessetek. Kisebb viták is előfordultak már emiatt, és sajnos kezdted egyre jobban elveszíteni a reményt kettőtöket illetően.
  Egy szombati napon sikeresen összehoztatok egy találkozót, és nálad voltatok. Azonban a hangulat már nem volt olyan köztetek, mint eddig. feszülten érezted magad, és távolinak érezted barátodat. Amikor megcsókolt, a gyomrod összerándult és nem a pillangók voltak benne. Ettől féltél mindig is, hogy eltávolodtok annyira egymástól, hogy a végén kialszik a láng, mely a kapcsolatotokat kötötte össze.
  - Mi a baj? - suttogta Oikawa, miközben arcodat csókolgatta, és kezével oldaladat simogatta.
  - Tooru...Én.. - kezdted halkan, hiszen félték kimondani az érzéseidet. Szeretted őt, de már nem úgy, mint régen - Nem tudom, hogy miképp mondjam el. 
  - Nem érzed ugyanazt? - húzódott el, te pedig félve néztél rá - Én sem - szólt halkan.
Itt beütött némi kínos csend, ami percekig tartott. 
  - Talán jobb lesz, ha csak barátok maradunk - vetetted fel.
  - Igen - ült tisztes távolságba Oikawa.
Percekig csak ültetek egymás mellett, és amikor realizáltad, hogy vége van, szakítottatok, pár kósza könnycsepp kiszökött a szemedből. Oikawa ezt látva, megakart téged ölelni, de tudta, hogy akkor csak nehezebb lenne. Ehelyett egy puszit adott a fejedre, majd elmondta, hogy még beszéltek, és távozott. Nem hitted volna, hogy ez az egész ennyire fájdalmas lesz, de amikor arcon csapott a felismerés, zokogva dőltél el a kanapén, és mélyen legbelül azzal próbáltad magadat nyugtatni, hogy így lesz a legjobb. Mind a kettőtöknek.