◾Szituációk anime fiúkkal.◾
◾Pár részben spoiler is előfordulhat, ha még nem láttad az adott animet, de előre jelezni fogom◾
◾A mi világunkban történnek a szituációk, azaz rendes emberi világban.◾
◾Csak az általam látott animekből lesznek fiúk a rés...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nyári nap volt, ami azt jelentette, hogy nem volt sulis időszakotok. Emiatt is döntöttél úgy, hogy nem tűrőd tovább azt, amit mindennap elviselsz és elmész otthonról. Régóta gondoltál már azon, hogy egyszer csak megfogd a cuccod, szó nélkül kilépj és magad mögött hagyd a szülői házat. Régóta ment már otthon a feszültség, az utóbbi időben pedig csak rosszabbul lettél lelkileg, amire anyukád is rásegített. nem érezted magad biztonságban mellette, folyamatosan szorongtál a jelenlététől és rettentően magányosnak is érezted magad. Érezted, hogy a testvéreid mellett te mit sem számítasz otthon és ez kezdett felemészteni. Ha esetleg elkapott a sírás és valaki meglátta, akkor nem szóltak semmit se. Nem kérdezték meg, hogy mi a baj és ha néha meg is történt, akkor anyukád ahelyett, hogy megnyugtatott volna, folyamat rád szólt, hogy fejezd be és ne reagáld már túl a dolgokat. Hiába mondatd el neki, hogy nem érezed jól magad és segítségre van szükséged, őt nem érdekelte. Nem volt senki, akivel beszélni tudtál volna és folyamatosan csak a beszólogatást kaptad mindenért. Kezdett elpattanni az a picike fonál, ami egyben tartott még téged. Emellett a pici fonál mellett volt valaki, aki azért küzdött, hogy azt a fonalat meg tudja hosszabbítani és olyan hosszúra nyújtsa, amitől teljesen rendben lesz a lelked. Gojoval másfél éve voltatok együtt, de többet tett érted, mint bárki más a világon. Szeretett, megvédett és elfogadta a családi helyzeted is olyannak, amilyen volt. Sokszor elvitt inkább hozzájuk, hogy egy nyugodt környezetben legyél. Az ő szülei nagyon aranyosak voltak és annak ellenére, hogy csak egy töredékét tudták annak, mi is zajlik nálad otthon, szó nélkül befogadtak bármikor. Gojo mindent tudott, de mivel mind a ketten csak tizenhét évesek voltatok, nem tudtatok szembe szállni a nagyvilággal és a felnőtt élettel. És te ezt nem is vártad el. Neked már az is sokat jelentett és nyugodalmat adott, hogyha egy légtérben voltál vele. Nem kellett együtt csinálnotok valamit, csak vele szerettél volna lenni egy környezetben. Azon a nyári napon akkor lett végleg eleged, amikor anyukáddal összevesztetek és neked rontott. Nem értettetek egyet pár dologban, te próbáltad megértetni vele, hogy neked mi számít és mi esik rosszul, viszont folyamatosan csak rossz dolgokat vágott a fejedhez. Visszaszóltál, hogy megvédd magadat, amit ő nem nézett jó szemmel. Kaptál kettő pofont és ha nincs ott apukád, akkor súlyosabb is lett volna a dolog. Aznap este mindent összepakoltál, és miután a szüleid és az egész ház elaludt, magad mögött hagytad a családodat. Erősen folytak a könnyeid, ahogy az utazótáskáddal próbáltál sietni, hogy az utolsó buszt elérhesd, amivel Gojohoz mész majd. Némi futás miatt sikerült is elérni időben. A buszsofőr furcsán nézett rád, amiért sírva mentél fel a járműre, de nem foglalkoztál ezzel. leültél a hátsó ajtóhoz közeli ülésre, a fejedet az ablaknak döntötted és zenét kezdtél el hallgatni, amíg utaztál. Mikor leszálltál, akkor egy pár perces sétát követően oda is értél barátodék házához. Tudtad, hogy biztosan fent van, ugyanis nyáron mindig késő hajnalig fent van, hogy Suguruékkal játsszon. Bementél az udvarukba, ott megközelítetted a hátsó udvar felőli ablakot, ami ki volt nyitva, illetve hangok és fény szűrődött ki belőle. Ott megálltál, majd bedobtad a táskád hirtelen az ablakon. Mivel barátod asztala az ablak mellett volt, láthattad, ahogy játszik. A monitor fénye megvilágította az arcát, így láttad, hogy az ablak felé néz és azonnal meg is lát téged. Ezt követően visszanézett a játékra és közben Suguruékhoz beszélt.
