Anime Preferences |Befejezett|

▪️Amikor egy nyári estén kimentek a partra▪️

〰️ Masamune, Koga, Masaomi, Shizuo, Matsouka Rin, Ranpo 〰️

Masamune

Miután barátod végzett a munkában, te elmentél elé, és megvártad őt. Masamune boldog volt amiért miatta vártál, és nagy csókkal köszöntött téged. Összekulcsolt kezekkel indultatok el sétálni, és úgy döntöttetek, hoyg elmentek a közeli tópartra kicsit. Nem érdekelve, hogy már sötét van, leültetek a tópart szélére, te pedig a szőke hajú vállára hajtottad a fejedet. Masamune szorosan fogta kezei között a kezeidet, miközben ujjaival simogatta őket. Jó érzés volt mind a kettőtök számára a csend, amit barátod nagy ásítása zavart meg.
  - Menjünk haza? - emelted fel tekinteted rá.
  - Nem kell, meg vagyok - puszilta meg fejedet, majd elhelyezkedett, és elfeküdve a fűben öledbe hajtotta fejét, és úgy nézte az estében csillogó tavat.
Ujjaidat szőke tincsei közé vezetted, majd cirógatni kezdted neki. Nem tellett öt perce, Masamunét elnyomta az álom, te pedig egy óvatos puszit adtál a fejére, és hagytad, hogy kicsit pihenhessen. 

Koga

Kogaval nagyon csúnyán összevesztetek, ami miatt nem beszéltetek napokig. Végül te törted meg a csendháborút, és írtál neki, hogy találkozzatok késő este, és beszéljétek meg a történteket. Ő szűkszavúan, de válaszolt, hogy jó, mire te leírtad, hogy hol várod majd.
  Átöltöztél egy kicsit melegebb ruházatba, majd elindultál a partra, és mivel ő nem volt még ott, helyet foglaltál a stégen, és a víz hullámzását figyelted. Olyannyira belemerültél, hogy nem is hallottad meg, hogy valaki feléd tart, csak akkor, amikor már mögötted volt.
  - Muszáj volt egy szúnyogtanya közepére hívnod? - kérdezte barátod idegesen, miközben hallottad ahogy összecsapott a karján egy szúnyogot.
  - Szia - köszöntél neki, miközben hátrafordultál.
A fiú fekete pólóban, és szürke rövidnadrágban volt, sportcipőben. Amint megérezted kellemes illatát, összerándult a gyomrod. Hiányzott neked, minden egyes kis érintése, minden puszija, ölelése, és kedves szava. 
  - Gyorsan mondd, hogy mit akarsz - fonta össze a kezét.
A szíved összeszorult, és nem tudtad, hogy miképp kezdj bele. Végül úgy döntöttél, hogy egyenesen kimondod, amit érzel.
  - Hiányzol és szeretném ha megbeszélnénk ami történt - suttogtad a mondatod végét, ám az éjszakai csendben sokkal hangosabb lett végül.
  - Mit? Hogy képtelen vagy felfogni, hogy a banda mellett alig van mostanában időm?
  - Hogy bunkó vagy velem - szóltál halkan, hiszen féltél, hogy ismét megemeli a hangját - Én megértem, hogy a bandára is kell figyelned, és emiatt alig van időd, de alig vagyunk együtt mostanában, és hétvégén se érsz rá. Tényleg megértem, hogy elfoglalt vagy, de hiányzol, Koga.
  - Nem tudok ellene mit tenni - vont vállat, majd felsóhajtott.
Úgy érezted, túlcsordulnak az érzéseid, és muszáj kiengedned a könnyeidet. Rettenetesen szeretted barátodat, és hiányzott is neked, hiszen alig láttad őt, és még a suliban is elfoglalt volt.
Nem érdekelt, hogy a fiú gyengének lát, nem bírtad tovább ezt a nehéz helyzetet. Koga azonban amint meghallotta, hogy elsírod magad, leült melléd a stég szélére, és erős karja segítségével az ölébe emelt, majd magához szorított.
  - Most mégis miért sírsz? - kérdezte semlegesen, miközben megsimogatta hátadat.
  - Félek...h..hogy szakítani fogsz..velem.. - hüppögted.
  - Miért szakítanék veled? - nevetett ki kedvesen - Ha nem akarnék együtt lenni veled, már rég megtettem volna.
  - De én nem érzem, hogy tényleg fontos lennék neked - vallottad be azt, ami már elég régóta nyomta a lelkedet.
  - Szeretlek, de mostanában összejött pár dolog, ami eléggé lefoglalt. Még egy kis idő, és vége lesz, aztán annyit lóghatsz rajtam, amennyit akarsz - sóhajtott fel.
  - Hiányzol - nyögted ki fájó hangon, a mai este folyamán már sokadjára.
  - Megoldjuk, jó? - puszilta nyakadba - Csak ne sírj, mert nem szeretem amikor ezt csinálod - szorított magához, miközben fejét a tiédnek döntötte.
Koga engedte, hogy kisírd neki bánatodat, ő pedig többször is puszit adott az arcodra, vagy a nyakadba. A puszik után pedig halkan énekelni kezdte az egyik dalukat, amelyről tudta, hogy nagyon szereted. Neked már elég volt ennyi ahhoz, hogy megnyugodj, és örültél, amiért kibékültetek Kogaval.