◾Szituációk anime fiúkkal.◾
◾Pár részben spoiler is előfordulhat, ha még nem láttad az adott animet, de előre jelezni fogom◾
◾A mi világunkban történnek a szituációk, azaz rendes emberi világban.◾
◾Csak az általam látott animekből lesznek fiúk a rés...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Tessék, egyél! - tett le újabb adag kaját eléd Rengoku.
Bipoláris zavarban szenvedtél és miattad nem tudtatok elmenni most randizni és ragadtatok Rengoku lakásán. Rosszul érezted magad emiatt is és a betegséged miatt is, de a fiú éreztette veled, hogy minden rendben van és ne emészd magad.
- Mit szeretnél még, drágaságom? - térdelt le eléd, majd elkezdte a térdedet simogatni - Minden kaját, amit szeretsz, idehoztam.
- Nem kellett volna, de köszönöm - nevetted el magad zavartan,
- Mi váltotta ki ezt? Az előbb még nevettél és boldog voltál - szólt aggódva.
- Anyukám üzenete - suttogtad, majd megmutattad a telefonodat fiúnak, ahol édesanyád ismételten megjegyzést tett neked üzenetben, teljesen feleslegesen - Ha én teszek valamit, ha nem, mindig én vagyok az első, akinek neki kell támadni - suttogtad.
- Ha azt mondanám, hogy ne foglalkozz vele, nem segítene, igaz? - suttogta, mire megráztad a fejedet.
- Nem lehet kitörni ebből az állapotból azzal, hogy valaki kedves szavakat mondd neked. Tudod...Én nem tudom elmondani másnak, hogy mi a baj velem. El akarom mondani, hogy mennyire szenvedek belül, de egyszerűen nem megy. Mások ezt nem értenék meg. Nem tudnák felfogni és komolyan gondolni azt, hogy lelkileg beteg vagyok és bipoláris... - halkultál el szipogva.
- Én sose kételkedtem ebben - simogatta meg az arcod - Éppen ezért akarok segíteni, hogy ezek a csúnya betegségek elmúlnak - mosolyodott el aggódva.
Fejedet nekidöntötted a tenyerének és elhunytad a szemed.
- Beteg vagyok lelkileg...Ezen, hogy tudnál segíteni? - kérdezted meg meggyötörten - Megijeszt az, hogyha boldog vagyok és hosszadalmasabb ideig tart a boldogságom. Tudod ez miért ijeszt meg? Azért ijeszt meg, mert tudom, hogy ez úgyis megszűnik és csak időleges állapot. Amint vége lesz, ismételten jönnek a rossz dolgok és a piszkálódások. Ezért vagyok képtelen kiélvezni ezeket a pillanatokat, mert rettegek attól, hogy egyik pillanatról a másikra véget érnek...Hogy tudnál ezen változtatni? - könnyeztél ki, miközben felnyitottad a szemed.
- Úgy, hogy a barátod leszek - húzódott közelebb, majd felhajolt arcodhoz - Szeretlek téged, de tudom, hogy ezt érzed már régóta - súrolta végig az ajkával az arcod - Szeretném, ha a barátnőm lennél.
Rengoku lágy szavai után ajkaidra adott egy puszit, majd lassan lenyomta a nyelvével az alsó ajkad és megcsókolt. Halkan elsírtad magad és belekapaszkodva a nyakába, szorosan magadhoz ölelted, miközben viszonoztad a csókját annak a fiúnak, akit a legjobban szerettél.
