Anime Preferences |Befejezett|

▪️Amikor összevesztek▪️

〰️ Deidara, Hidan, Chuuya, Oikawa, Matsouka Rin, Bakugo, Todoroki, Kirishima, Kuroo, Iwaizumi, Atsumu 〰️

◾◾◾

Drága kicsi főbbyboi-ocskáim. Legnagyobb szerelmeimet ismerhetitek meg ebben a részben. Értük dobog a kicsi szívem, az is biztos ):

◾◾◾

Deidara                       

Deidaraval mostanában nem alakutak a legjobbak a dolgok. Majdnem hogy három naponta összevesztetek, ami miatt nem igen találkoztatok, csak az iskolában. Ha ez még nem lenne elég, Hidan kellőképpen cukkolt titeket, hogy ebből bizony szakítás lesz. 
  Egyik nap amikor mentetek haza az iskolából, Deidara pedig a telefonját bújta. Ahol mentetek ott a járda nem volt a legjobb, így egy nagyobb buckában meg is botlottál, ezzel hátulról nekiesve Deidaranak. A fiú ennek következtében kiejtette a telefonját a kezeiből, az pedig a betonra esett, és a képernyője pókhálósra törött. 
  - Sajnálom, nem volt szándékos! Veszek neked másikat, csak kérlek ne haragudj! - néztél rá rémülten, hiszen tényleg nem volt szándékos eme cselekedeted.
Deidara lehajolt a telefonért, felvette, majd közelebbről is megfigyelte. 
  - Hogy lehetsz ekkora balfasz, de most komolyan?! - fordult feléd idegesen, majd a telefonját a földhöz csapta, mire háromfelé törött. 
  - De hát nem direkt volt! - néztél rá esetlenül.
  - Ember, néha odafigyelhetnél, hogy mit csinálsz. Bassza meg, hm - szólt idegesen, miközben a törött telefont figyelte. 
Mióta elkezdődtek a veszekedési hullámaitok, nem sírtad el magad egyszer sem. Most azonban sikerült. Annyira belefáradtál ebbe, és annyira rosszul esett, amit Deidara mondott neked, hogy muszáj volt kiengedned könnyeidet. 
  - Sajnálom, hogy egy ekkora szerencsétlennel vagy együtt - suttogtad a szavakat nehezen, könnyeid közepette.
Deidara amit meglátta könnyeidet, minden haragja elszállt. Rájött legbelül, hogy nem beszélhet így veled, és sose szerette, hogyha sírsz. 
  - Gyere ide - fogta meg óvatosan a karodat, majd magához húzott - Menjünk haza, és beszéljük meg ezt a pár napot, oké?
  - Ugye nem fogunk szakítani? - nyögted ki keservesen.
  - Nem, ne legyél buta, hm - mosolyodott el, majd a fejedre adott egy puszit - Sajnálom, hogy kiabáltam - ölelt magához óvatosan - Nem a te hibád volt ez az egész. 
Nem szóltál semmit, csak belefúrtad a fejedet barátod mellkasára, ő pedig puszikat adott a fejed búbjára. Tudtad, hogy ezúttal tényleg sikerülni fog mindent megbeszélni otthon.

Hidan