◾Szituációk anime fiúkkal.◾
◾Pár részben spoiler is előfordulhat, ha még nem láttad az adott animet, de előre jelezni fogom◾
◾A mi világunkban történnek a szituációk, azaz rendes emberi világban.◾
◾Csak az általam látott animekből lesznek fiúk a rés...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Chuuyaval egy hete szakítottatok. Elhidegültetek egymástól, alig voltatok már együtt, és úgy éreztétek, hogy ez nem fog így működni köztetek. Közös megegyezés alapján történt a szakítás, azonban téged rettenetesen megviselt. Chuuya volt az első szerelmed, ő volt az, akinek először odaadtad az ártatlanságot, akivel az első csókotok elcsattant, aki mindig megtudott téged nyugtatni, és veled volt, legyen bármi. Azonban most vége volt ennek, hiszen Chuuya többé már nem volt az életed maradandó része. A szakítás első napját még rendben voltál, azonban ahogy telt az idő, úgy kezdtél egyre rosszabbul lenni. Folyamatosan kedvtelen voltál, mindig csak Chuuyara gondoltál. A kedves hangjára, a gyengéd ölelésére, a megnyugtató csókjaira, és arra a kellemes melegségre, ami akkor volt benned, amikor vele voltál. Folyamatosan rád tört a sírás, magányosnak és letörtnek érezted magad, és a mellkasod tele volt fájdalommal. Egyszerűen képtelen voltál még napok elteltével is felfogni, hogy vége van köztetek mindennek. Évfolyamtársak voltatok, mindennap láttad a suliban, és a legtöbb alkalommal sírásban törtél ki, annyira hiányzott neked. Egy pénteki napon hallottad, hogy Chuuya állítólag a szomszéd iskolából randizgat egy nagyon is szép lánnyal, de olyat is hallottál, hogy már van valakije. Nagyon rosszul érintett téged ez a pletyka, így amikor kiértél az iskolából rád tört a sírás. Nem érdekelt, hogy ki bámul meg. Rettenetesen magányosnak é elveszettnek érezted magad Chuuya nélkül, és visszaakartad kapni, hiába tudtad, hogy nem működne már köztetek. Ő pont akkor jött ki Tachiharaval, és sikeresen észre is vettek téged. - Hé, minden rendben? - lépett hozzád Tachihara, te pedig egyszerűen csak álltál, és sírtál. - Menj előre, majd utánad megyek - veregette meg Chuuya a barátja vállát, mire ő egyből megértette, hogy mit is szeretne, és magatokra hagyott titeket - Mi a baj? - kérdezte aggódva. Te csak fátyolos tekintettel néztél fel Chuuya gyönyörű kék szemeibe, ő pedig szinte megsemmisült azt látva, hogy mennyire kikészültél. - Bántott valaki? - tippelt egyet, mire megráztad a fejed - Beszeretnél avatni a részletekbe. - Hiányzol - nyögted ki halkan. Chuuya teljesen meglepődött, és nem tudta, hogy mit mondhatna. - Ne kezdjük ezt elölről - suttogta rekedt hangon. - Nem tudok aludni, enni, másra figyelni, egyszerűen csak azon kattog az agyam, hogy mi van veled - vallottad be keservesen - Teljesen kikészülök a hiányod miatt - temetted tenyeredbe arcodat, és még inkább rád tört a zokogás. - Basszus - harapott Chuuya szája szélébe - Jobb lesz majd, csak hagyj időt magadnak. - Nem tudok túllépni - suttogtad. - Én sem - vallotta be végül meggyötörten a vörös hajú fiú, te pedig elemelted a kezedet az arcod elől, így láthattad könnyes szemeit, és fájó tekintetét - De muszáj. Vége van, [Név]. Nehéz nem rád gondolni, de nem működött közöttünk, te is tudod nagyon jól. csak rosszabb lett volna, ha halogatjuk. Szépen váltunk el, és ez így volt rendjén. - És ha jobbá tesszük a kapcsolatot? Ha elölről kezdjük? - kérted őt esedezve - Én..tényleg belepusztulok ebbe - remegtek meg ajkaid. - Nem csak te szenvedsz - sóhajtott apró Chuuya, majd pislogott párat - Együtt már nem lehetünk, de egy jó barátságot kiépíthetünk - Én nem tudom, hogy képes leszek-e rá - törölted meg a szemedet. - Én sem. De mást nem tudunk csinálni. - Én nem szeretnék csak a barátod lenni.... - Ne kínozzuk magunkat jobban akkor - nézett szemedbe, majd a homlokodra adott egy puszit - Köszönök mindent - simogatta meg kezedet, majd a következő pillanatban már csak távolodó árnyékát láttad. És ott akkor végleg összetörtél, hiszen tudtad, hogy ti már soha nem fogtok semmilyen kapcsolatban sem lenni.
