◾Szituációk anime fiúkkal.◾
◾Pár részben spoiler is előfordulhat, ha még nem láttad az adott animet, de előre jelezni fogom◾
◾A mi világunkban történnek a szituációk, azaz rendes emberi világban.◾
◾Csak az általam látott animekből lesznek fiúk a rés...
Mind a három fiú megérdemli a boldogságot, a sok szenvedés után)): Annyira szeretem őket):💕
〰️Izana, Kakucho, Mikey〰️
Izana
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Izanaval az utóbbi időben nem sok időt töltöttetek el a másikkal. Te küzdöttél az otthoni gondjaiddal, ő pedig a Tenjikuval foglalkozott. ha volt valami, akkor Kakuchoval beszélted meg, vagy mentél el vele. Izanat nem merted zavarni, mert féltél, hogy csak hátráltatod őt. Ő pedig hasonlóan volt ezzel. Beszélni akart veled és keresni, azonban félt attól, hogy esetleg ront a lelkiállapodon, vagy hátráltat a tanulnivalódban. Nme mondtátok ki, mind a ketten csak Kakuchonak mondtátok el, de hiányzott nektek a másik. Hiányzott az, hogy valakinek elmondjátok a dolgaitokat, vagy együtt csináljatok valamit közösen. Igazából nem felelt volna meg akárki. Egymással akartatok beszélni és elmenni ide-oda. Ez egészen addig ment, míg egyik este annyira ki nem borultál, hogy éjfél körül hívtad fel Izanat, aki nem vette fel. Össze voltál törve, egyedül érezted magad és az sem segített, hogy otthon senkivel se tudtál beszélni. Izana aznap már nem hívott vissza, azonban délelőtt, amikor felkeltél, akkor kaptál tőle egy üzenetet, miszerint este elmegy érted. Ettől a kis üzenettől sokkalta jobban érezted magad és át is küzdötted a napot. Az iskolába késve értél be, de a leszidás sem tudott érdekelni, ugyanis mindennél jobban vártad az estét. A nap nagy nehezen, de eltelt, te pedig este egy pulcsiban és melegítőben vártad Izanat a házatok előtt. Mindig kilenc körül jött érted, ha jött és ez most sem volt másképp. Az utca végéből láttad őt, és ahogy közelebb ért, te se szó, se beszéd, azonnal átölelted. Kezeidet az oldalánál vezetted át és az arcod a mellkasába nyomtad. Rögtön megérezted kellemes, vaníliás illatát, amit annyira szerettél. Ő egy kézzel ölelte át a derekad és adott egy puszit a fejedre. Nem akartad elengedni, ő azonban kibontakozott az ölelésből.
- Merre megyünk? - kérdezted meg, ahogy felnéztél rá.
- Meglátod majd - biccentett, majd megfogta a csuklód és maga mellett vezetett.
Az első úti célotok a metro volt, amin mentetek egy negyed órát. Izana közben a kézfejedet cirógatta és arról kérdezett, hogy milyen napod volt. Te nyugodtan mesélted el neki, ő pedig csöndben hallgatta a hangod. Miután leszálltatok a metroról, Izana volt az, aki vezetett. Egy közel húsz perces séta után, egy épület mögé mentetek, ahol ő megkért, hogy a hátsó, felfelé vezető lépcsőn menj fel az épület oldalán. Te mentél elől, ő pedig utánad. Mikor felértél, a szél belekapott a hajadba és azonnal észrevetted Yokohama kikötőjét és az óriáskereket, ami ki volt világítva éjszaka. Csodálatos volt a kilátás és emiatt le is dermedtél. Mikor Izana is felért, megfogta a csípőd és arrébbvezetett téged. Egy ponton megállt, mire lenéztél és láttad, hogy egy pokróc van a lábadnál, illetve egy táska.
