◾Szituációk anime fiúkkal.◾
◾Pár részben spoiler is előfordulhat, ha még nem láttad az adott animet, de előre jelezni fogom◾
◾A mi világunkban történnek a szituációk, azaz rendes emberi világban.◾
◾Csak az általam látott animekből lesznek fiúk a rés...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem számítottál arra, hogy este, közel tizenegy órához barátod kopog majd az ajtón, eléggé kábán. Először nem értetted, hogy mi történt és mentőt akartál hívni, de Taiju nem engedte. Szűkszavúan, de elmondta, hogy verekedett és most az egyszer sarokba szorították és jóval többen is voltak, nagyobb termettel, mint ő. Nem festett túl jól és igyekeztél nem elsírni magad, amiért megsérült. A szüleid nem voltak itthon, egyedül voltmál mindössze. Éppen ezért el is határoztad, hogy ellátod őt. A fürdőbe invitáltad, bent pedig leültetted őt a kád szélére. Koszos és véres pólóját le akarta húzni róla, ő viszont eltolta a kezed és laza mozdulattal húzta le magáról, majd fogta a kezében. Pár helyen vérzett és sérülést is szerzett, így gyorsan összeszedted a vattát és a fertőtlenítőt, majd visszaléptél hozzá.
- Szólj, hogyha fáj - néztél az arcára, mely még így is magasabb szinten volt, hiába ült.
- Csak csináld - motyogta.
Szó nélkül kezdted el lekezelni a sérüléseit, amit ő egyetlen egy szó nélkül el is tűrt. Negyed óra alatt végeztél is, ő pedig csak bámult maga elé.
- Mi történt? - érdeklődted meg, hátha elmondja neked.
- Semmi - válaszolt egyből.
- A semmi vert meg? - csuklott el a hangod.
- Nem mindegy? - ropogtatta ki a nyakát.
- Mindig félek, hogy bajod esik, vagy nem látlak többé - mondtad el az aggodalmad, halk hangon - Haza is mehettél volna, te azonban hozzám jöttél el. Annyival tartozol nekem, hogy elmondd, mi is történt.
- Már elmondtam - nézett az arcodra - Mást nem szándékozom mondani.
- Folyamatosan aggódom érted - remegett meg az ajkad - Tudod mennyire fájdalmas így látnom téged?
- Inkább te láss így, mint én téged - forgatta meg a szemét.
- Nem akarlak így látni - suttogtad szipogva.
- El ne kezdjél sírni most - fintorodott el.
- Akkor ne gyere ide összeverve! - csattantál fel.
- Máshová nem tudok menni - mondta ki alig hallhatóan, majd feléd pillantott.
Megtörölted a szemed, nehogy egy darab könnycsepp is kifusson rajta, majd Taiju feléd emelte izmos karját. Te megfogtad kezét, mely sokkalta nagyobb volt, mint a tiéd és megszorítottad. Ő közelebb invitált, mire te ráültél a combjára. Átölelve a derekad tartott meg és ajkaidra adott egy finom csókot.
