Anime Preferences |Befejezett|

▪️Amikor először mutatjátok be egymást a nagyszülőknek - Barakamon▪️

〰️Handa, Hiroshi, Takao〰️

◾◾◾

Én ebben az animében szeretnék lakni. Egyszerűen annyira nyugodt, békés, és aranyos, hogy áhh. Nagyon szeretem.☹️❤️
Mindenkinek tudom ajánlani, főleg most nyáron (hiszen náluk is nyár van), mert egy rettentően nyugodt, kellemes és lélekmelengető anime.❤️

◾◾◾

Handa

Handaval a szigeten ismerkedtetek meg, a kis faluban ahova jött pár hónapja. Már egy ideje együtt voltatok, te pedig szeretted volna, hogyha megismeri a nagymamádat. Egyik nap sikeresen is eltudtad őt vinni hozzá. Handan látszott, hogy mennyire ideges is, hiszen minden új ember megismerésével, egy új tapasztalatot szerzett, amióta itt van.
- Ne aggódj, a nagymamám már nagyon várja, hogy lásson. Sütött neked süteményt is - biztattad, amikor bekopogtatok a házába.
Percek elteltével ajtót is nyitott nektek, és mosolyogva mért titeket végig.
- Szia! - köszöntél kedvesen, és adtál két puszit neki.
Handa félénken nézett maga elé, majd végül nagymamádra.
- J..jó napot! - biccentett.
- Na, nem harapok, fiacskám - mosolygott rá, majd hozzá lépett, és adott neki egy puszit az arcára - Handa-kun, igaz?
- Igen - felelte zavartan Handa.
- Gyertek - invitált e titeket, ti pedig bementetek.
A nagymamádnak egy szép, otthonos kis háza volt, ahova bármikor eljöhettél, ha kiakartál kapcsolódni. A konyhában foglaltatok helyet, és rendesen érezhető volt a csokiskeksz illata.
- Tessék, egyetek csak. Van tejecske is - mutatott a dobozra, ami ki volt készítve az asztalra.
- Egyél csak - biccentettél barátod felé, majd elvettél egy csokiskekszet, és majszolni kezdted.
Handa végül bátortalanul, de elvett egy csokiskekszet, míg te öntöttél mind a kettőtöknek tejet.
- Te is kérsz? - kérdezted nagymamádtól.
- Nem, ez a tiétek. Fogyasszátok egészséggel! - mosolygott rázok.
- Nagyon finom - lepődött meg Handa.
- Minden hozzávaló itthoni termés. Egyik se bolti - magyarázta a nagymamád.
- Lenyűgöző - ámult Handa, majd újabb sütit evett.
- Handa-kun, valóban kalligráfus lennél? - érdeklődött a legidősebb közülünk.
- Igen, csak jelenleg kicsit ihlet hiányban vagyok - vallotta be keserűen.
- A kapcsolatotok igen jó ihlet lehetne - nevette el magát kedvesen - Olyan helyesek vagytok együtt. Kérlek, viseld gondját a kis unokámnak továbbra is!
- Úgy lesz - ígérte meg kedvesen Handa, majd összekulcsolta a kezeteket, te pedig hevesen dobogó szívvel a vállára hajtottad a fejed.

Hiroshi (szerelmes vagyok belé☹️)

Hiroshival együtt nőttetek fel, és együtt voltatok immáron másfél éve. A szüleivel már igen, de a nagyszüleivel még soha se volt alkalmad találkozni. Egyedül maximum 2 éves korodban találkoztál velük, egy családi összejövetel miatt, amikor elmentetek Hiroshi nagyszüleinek a farmjára. Hiroshi viszont szeretett volna bemutatni nekik rendesen is, annyi év után, így az egyik meleg, nyári napon, elmentetek hozzájuk.
Amikor odaértetek, a papája már a kapuban fogadott tieteket. Miután kiszálltatok a kocsiból, odamentetek hozzá köszönni.
- Jó napot! - szóltál egyből, egy mosollyal az arcodon.
- Ehj, de szép leány lett belőled, [Név]! - dicsért meg a papája, te pedig zavartan csak mosolyogtál.
- Igazat mondd - mosolygott rád Hiroshi, majd bevezetett a házba,a hol a mamája tevékenykedett.
Bent kettő puszit kaptál a mamájától, és némi arccsipkedést.
- Olyan nagy lettél! Amikor legutoljára láttalak, Hiroshival rohangáltatok a kerti slag körül, ruha nélkül. Olyan aranyosak, és kicsik voltatok akkor - tette arcára a kezét, miközben mosolyogva visszaemlékezett a régi szép időkre.
- Nagyi! - szólt rá finoman a barátod - 18 éve volt...
- Igen, mintha repülnének az évek! - ámult tovább - A kis unokám is még az állatokat kergette tegnap a farmon, most pedig kész férfi! Még mindig emlékszem arra, amikor kisfiúként itt aludt, és mindig csak velünk tudott aludni.
- De édes - szóltál kedvesen, és tényleg így gondoltad.
Elképzelted barátodat kisfiúként, illetve visszaemlékeztél a régi időkre, és a szíved megtelt melegséggel.
- Elég már - szólt zavartan Hiroshi.
- Igaz is, elég a nosztalgiázásból! Ideje nekilátni a pudingnak, amit készítettem nektek! - fordult el tőletek a pulthoz.
Egymásra néztetek Hiroshival, és mind a kettőtök szemében feltűntek azok a kisgyerekek, akik régen is voltatok. Izgatottan fordultatok a fiú nagymamája felé, hogy megehessétek azt a pudingot, amit gyerekként is ettetek.

Takao

Takao említette neked, hogy a nagypapája szeretné, hogyha bemutatna téged neki. Alig akart ebbe belemenni, te viszont egyből azzal győzködted hogy had találkozz a nagypapájával. Takao nagypapája a szomszéd faluban élt, egy kis farmon. Fél órás úttal érkeztetek meg hozzá, ő pedig nagy szeretettel fogadott titeket.
- Had lássam e, eme szép bige leányt! - ölelgetett meg a papája, ami téged is eléggé meglepett, mégis jót mosolyogtál rajta.
- Neked is szia - igazította meg barátod a szemüvegét.
- Mondd, leányom, szereted a focit? - hagyta figyelmen kívül a papa az unokáját.
- Nem igazán szoktam nézni. Nem vagyok sportember - magyaráztad zavartan.
- Na most akkor az leszel, biza! - ragadta meg a karodat - Elküldtem a fiamat mindenféle nasiért, amit a mai györekek szeretnek majszolni. Van itt minden. Söröcske, burgonyaszirom, igazi édös burgonyából, úgy ám! Gyer' ide nyugodtan foglalj helyet, ahol csak szeretnél, leányom. Takao, fiam, addig kérlek hozz bé nekem egy kis morzsolt kukoricát e. Kipattogtatjuk abban a mozgó vonatos masinában oszt megfalatozzuk - intett a papa Takaonak, te pedig csak visszafojtott nevetéssel figyelted őket.
- A morzsolt kukoricát nem lehet kipattogtatni a mikróban - sóhajtott barátod.
- Mi az, hogy nem lehet? - ült le a papa a fotelébe - Majd én megmutatom e neki, hé. Ez az én házam, én élek e itten már évek óta. Úgy kipattogtatom e, hogy még a kendermagos kakukk is leeseik a fészkérő'.
Takao végül nem szállt szembe a papájával, tette amit kért, te pedig helyet foglaltál a másik fotelban, és már alig vártad, hogy a mai délutánt a papájával töltsétek.