◾Szituációk anime fiúkkal.◾
◾Pár részben spoiler is előfordulhat, ha még nem láttad az adott animet, de előre jelezni fogom◾
◾A mi világunkban történnek a szituációk, azaz rendes emberi világban.◾
◾Csak az általam látott animekből lesznek fiúk a rés...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Benimaruval mély volt a kapcsolatotok, és már több, mint két éve tartott. A fiú mindenkinél jobban ismert téged, vigyázott rád, és próbált mindig a legboldogabbá tenni. Karácsony előtt pedig új szintet lépett a kapcsolatotok. Benimaruval lefeküdtetek, ami mind a kettőtöknek az első volt. Ő vigyázott rád, és habár kicsit kellemetlen volt, ő kárpótolt téged utána. Szó, mi szó rettentően szerelmes voltál belé, és érezted, hogy ő is beléd.
Miután hazamentél másnap Benimarutól, úgy érezted, hogy ezt meg kell beszélned anyukáddal. Nagyon régóta nem voltál már jóban vele, apukáddal pedig semlegesen álltál. Nem érezted magad soha otthon, amikor ott voltál. Nem beszéltél a szüleiddel, hiszen általában összevesztetek ha szóba enyeledtél velük. Ezt pedig egyre nehezebben bírtad elviselni. Nem tudtál semmit megbeszélni velük, nem mesélhettél nekik, és nem foglalkoztak veled. Azonban úgy érezted, hogy egy ilyen dolgot, hogy lefeküdtél a barátoddal, muszáj vele megbeszélned, hiszen mégiscsak az anyukád.
18 éves voltál, így reménykedtél abban, hogy nem fogja negatívan megélni a vallomásod, azonban tévedned kellett. Anyukád nagyon csúnyán fogadta, amikor elmondtad neki, hogy mi is történt. Elkezdett veled kiabálni, hogy mennyire felelőtlen vagy, hogy mennyire nem értesz még ezekhez és nem kéne ilyed csinálnod, és hogy miért nem lehetett vele várni, és miért kell ekkora lotyóként viselkedned. Eleve az se tetszett neki, hogy barátod van, és a barátod Benimaru, azonban ezt már nem tudta lenyelni. Holott semmi oka nem volt az ellenségeskedésre. Benimaru a tenyerén hordott téged, és boldog voltál vele. Anyukád pedig ezt nem tudta elviselni, ugyanis apukáddal már nem voltak annyira jó viszonyban ők sem.
Azon a napon, anyukád nagyon csúnya dolgokat vágott a fejedhez, sértegetett téged folyamatosan, hogy mennyire hülye és felelőtlen vagy, te pedig megsemmisülve, összetörött lélekkel ültél és hallgattad, hátha végre abbamarad. De nem maradt. Fél órán keresztül kellett ezt hallgatnod, és csak akkor lett vége, amikor anyukád elmondta az utolsó mondatát, amivel elszólta magát.
- Tudom milyen vagy, és legtöbbször felelőtlen vagy! Úgy fogsz járni, mint apád meg én, és neked is egy felesleges teher születik majd, az életed hátralévő részében! - szólt a legidegesebben.
Ott akkor, abban a percben elroppant benned valami, amiről tudtad, hogy soha az életben nem fog már helyre jönni. Anyukád elmondta neked idegességében, hogy nem akartak téged. Hogy csak egy teher vagy nekik. Nem szóltál semmit, mindössze szó nélkül álltál fel, majd mentél a szobádba, és zártad be az ajtót. Ott bent pedig kitört belőled a keserves zokogás. Nem értetted, hogy mivel éremelted ki az, hogy efféle bánásmódban részesülj. Mindig jók voltak a jegyeid mindig segítettél itthon és tisztelettudó voltál a szüleiddel és a többi felnőttel is. Nem költötted a pénzüket, nem keveredtél galibába. Egyszóval mindig jól viselkedtél és jó voltál hozzájuk. Ők azonban mindenféle ok nélkül kezdtek elhidegülni tőled, és csúnyábbnál csúnyább módon bánni veled. És miután anyukád elszólta magát, rájöttél, hogy miért. Nem akartak téged, nem terveztek és csak megtartottak. Mindenfelé érzelmi kötődés nélkül neveltek fel, miközben mindvégig úgy tekintettek rád, mint egy teherre és egyben egy feleslegre, aki csak itt maradt a nyakukon.
