☆ amare ad aras || woosan

3

₩

A nap további része eseménytelenül telt. Alig vártam, hogy hazaérjek, hiszen az egésznapos kattogás lefárasztott. Ez valószínű Yeosangnak is fel fog tűnni, de igyekszem eltűntetni ezt az állapotot mire hazaérek. Yeonak van kocsija, így nem kizárt az sem, hogy támad egy ötlete és eljön értem.

- Na jól van, Young, én léptem! Jó éjt! - mosolygott Youngji, majd kilépett a kávézó ajtaján.

- Wooyoung, menj csak haza! Majd én bezárok. - mosolygott főnököm, azaz Yunhyeok.

- Rendben. Nagyon köszönöm, hyung! - hajoltam meg hálásan, majd az öltözőbe mentem. Összeszedtem magam, megmostam az arcomat, és valamennyivel frissebben léptem ki a helyiségből. Elköszöntem főnökömtől, mielőtt még kaptam volna tőle egy taslit. Nem szereti, ha hyungozom. Sajnálatomra Yeosang nem állt itt sehol sem a kocsijával, pedig most örültem is volna neki. Nem mintha máskor nem örülnék, de most kifejezetten jólesett volna.

- Hazavigyelek? - tette vállamra kezét a főnököm, mire megrezzentem. Ezek szerint régóta itt állhatok a kávézó előtt... Fel sem tűnt.

- Kérlek... Nagyon fáradt vagyok már, és nincs kedvem emberek közé mászni. - sóhajtottam. Mosolyogva indult el a kocsija felé. Ilyenkor áldom az eget, hogy ilyen főnököm van.

***

- Köszönöm, hogy hazahoztál.. Vigyázz az úton! - csuktam be a kocsi ajtaját mosolyogva, majd miután elhajtott, bementem a házba.

- Szervusz, Woo! - köszönt Hongjoong.

- Hello, Joong! Sikerült megcsinálni a beadandót? - kérdeztem, s levágtam magam a székre.

- Igen. Seonak hála! Ha ő nem segít, szerintem meghalok. - ivott bele a teájába. - Mhm... Yeosang elment valamerre. Azt nem mondta, hogy hová, de sporttáskával ment. - mondta.

- Edzeni mehetett szerintem. Túlságosan is unatkozhatott itthon. - sóhajtottam.

- Nem, Woo... Órák óta nem jött haza, és Seonghwanak se veszi fel a telefont, nem hogy még nekem. Seonghwa elment megnézni őt az edzőterembe, hiszen először mi is erre gondoltunk, de nincs sehol. - motyogta.

- Felhívom... - vettem elő bizonytalanul a telefonomat.

- Rendben... Én beszélek Seonghwaval, hátha talált valamit vagy esetleg valakit, aki látta. - mosolygott rám biztatóan, s felállt, hogy a szobájukba mehessen. Igaz, a konyha és a két fürdő köti össze a házat - nos, ezt csak elfelejtettem mondani. Idegesen kezdtem el csörgetni Yeosangot, miközben igyekeztem nem elsírni magam.

- Ez a szám jelenleg nem kapcsolható... - hallottam meg a hangpostát, ezért ki is nyomtam a hívást. Sóhajtva tettem le a telefonomat az asztalra, és gondolkozni kezdtem, hogy Yeosangnak hogy hívják a haverjait. Ahogy eszembe jutott pár, rájuk is írtam, hogy ott van-e Yeosang náluk, vagy bármi. Pár perc elteltével érkeztek is a válaszok, miszerint nem, és ma még nem is beszéltek vele. Egyetlen egy barátja írta azt, hogy kérdezzek meg valami Seo Jungwoot, hiszen vele sokkal többet beszél. Ezért írtam is ennek a fiúnak, aki jelenleg nem volt elérhető, ezért csak vártam.

- Na? - lépett ki a saját részükről Joong.

- Hah... Nem kapcsolható a száma, és jelenleg válaszra várok. Valami Seo Jungwoot írtak a haverjai, hogy ő vele beszél a legtöbbet. De ő még nem válaszolt. - sóhajtottam.

- Seonghwa jön hazafelé. Azt mondta, kerülő utat tesz, hátha itt van valahol a környéken. - ült le mellém.