☆ amare ad aras || woosan

46

$

- Nem érem el telefonon. - sóhajtottam.

- Te bajod. - rántott vállat Seonghwa.

- De baszd ki! Legalább most az egyszer ne lennél velem köcsög! - akadtam ki.

- Hogy ne legyek veled köcsög, ha állandóan ilyen helyzetbe hozod azt, akit szeretsz!? Na meg az is, hogy Valentin-napon hagyod faképnél! - válaszolta idegesen.

- Jól van, elég legyen! - szólalt meg Mingi.

- Nincs semmi baja Wooyoungnak. Yeosanggal van bent a kórházban, Mingi mondta neki, hogy menjen be hozzá. Szimplán azért nem válaszol a hívásaidra, mert haragszik rád. Ami jogos is. - mondta Yunho.

- Miért vele van? - kérdeztem idegesen.

- Mi ez a kérdés? Töltse egyedül a Valentin-napot? Hm? - kérdezte Seonghwa keresztbetett kezekkel.

- Állj már le, Seonghwa! - szólt rá Hongjoong is. - Elég volt mindkettőtökből! Te hazamész, mi ketten pedig elmegyünk a kórházba. Látni és hallani akarom, hogy most hogyan akarod megbékíteni őt! - mondta, miközben rám nézett.

- Megyek is haza örömmel! - és ezzel Seonghwa fogta magát és elment.

- Mint egy terhes nő... - sóhajtott Yunho.

- Te is ilyen szoktál lenni, szóval szerintem meg se szólalj. - rántott vállat Mingi, párjától pedig kapott egy jó nagy sallert. - Au! Menjünk haza! - fogta meg Yunho csuklóját és elkezdte húzni egy irányba.

- Ne haragudjatok! - kiáltott vissza Yunho, és igyekezett párja után, nehogy elessen.

- Nah, menjünk! - mondta Hongjoong, és elindult a kocsim felé.

- Szerinted... Mire érünk be? - kérdeztem, s beültem a volán mögé.

- Nem tudom, hogy mire számítsak... - sóhajtott, miközben ő is beszállt a kocsiba.

¥

- Miért kellett így elmenned? - kérdezte halkan, miközben a mellkasomba bújt.

- Elmondtam már, Woo.. Nem akartalak leterhelni. Elég volt neked az egyetem és a kávézó. - sóhajtottam, és a fejére simítottam.

"- Ezt nem kellett volna... - váltam el Wooyoungtól.

- Tudom... - motyogta.

- Ne ostorozd magad miatta, oké? Minden rendben van! - simítottam az arcára.

- Jól van, csak... San... - harapott ajkaira.

- Nem lesz vele sem baj. Magamra vállalom, inkább verjen meg engem, ne téged bántson szavakkal. - mosolyogtam.

- De... Yeo... Én csókoltalak meg. - motyogta.

- Ne aggódj már! - sóhajtottam mosolyogva, és magamhoz húztam. Érte bármit megtennék még így is, hogy nem vagyunk már együtt. "

- De nem tetted volna. Otthagytam volna arra az időre mindkét helyet! - nézett fel rám.

- Azt nem hagyhattam. Tudom, hogy az a kávézó a mindened. - válaszoltam. - Ne sírj már! Igaz, a barátodként, de már itt vagyok! Holnap kiengednek, és ahányszor csak tudunk találkozunk. Rendben? - néztem le rá mosolyogva.

- Wooyoung! - rontott be San, Hongjoonggal a háta mögött.

- Ember, ez egy kórház! - szólalt meg Hongjoong.

- Nem érdekel! Wooyoung... Beszéljünk! - nézett a mellettem ülőre.

- És ha én nem akarok? - kérdezte Woo.

- Kérlek... - sóhajtott fel San.

- Nem higgadtál le. Még ideges vagy! - válaszolta Wooyoung, és elnézett a párjáról.

- Nyilván ideges vagyok! - vágta rá San.

- Remélem, még idegesebb leszel most... Megcsókoltam Yeosangot. - rántott vállat a mellettem ülő. A kórteremben megfagyott a levegő, miközben San elnevette magát hitetlenül.

- Viccelsz, ugye? - hagyta abba a nevetést, aztán ahogy nem válaszolt, lefagyott a mosoly az arcáról.

- Nem akarok beleszólni, de... Csodálkozol, San? Lehet, hogy visszacsókoltam, de még mindig nem én hagytam őt faképnél Valentin-napon. Nem azért csókolt meg, mert már nem szeret téged. A mindene vagy és én tudom ezt a legjobban. Nem kellene féltékenynek lenned. Nyilván, mindenkiben megvan az a bizonyos érzés, hogy elakarod űzni a párod körül lévő bikákat, de előbb kérdezz és tudj. Utána ítélj. Egyikőtöket sem hibáztatom, pedig lehetne, de nem teszem, mert tudom, hogy mindketten szeretitek a másikat. - mondtam, Hongjoong pedig tátott szájjal mutatott rám.

- Jól mondja, ez a tag! - kiáltott fel.

- Beszélhetünk akkor? - kérdezte San, a mellettem ülő Wooyoungtól.

- Majd holnap. Elfáradtam. - válaszolta halkan.

- Gyere, San.... Menjünk! - mondta Hong és miután elköszöntünk egymástól, kimentek.

——————❤️‍🩹
Bwoo_shipper
jjk_softer