₩
Ugyanis ahogy kinyitottam a szemem, Dooshik hyung nemességével szemeztem. Ijedten húztam rá vissza a gatyát, és leszarva a másik félelmem, felmentem a víz tetejére.
- S... Sajnálom.. - motyogtam zavartan, miközben mindenre néztem, csak barátomra nem.
- Láttál már meztelenül, nem? - nevetett fel, majd magához húzott.
- D.. De... De izé... - makogtam. - Mindegy! Sajnálom és kész! - vágtam rá durcásan.
- Ja és... Remélem tudod, hogy leér a lábad. - kacsintott. Dooshik hyungnak igaza volt, de még így is elkezdtem őt csapkodni amiért ilyen köcsög velem.
- Hagyjál! - motyogtam durcásan.
- Az a bácsi most bántotta a párját? - kérdezte halkan egy kisfiú mellőlünk. Egyszerre kaptuk rájuk a tekintetünket, a kisfiú apja pedig kínosan kezdett el vigyorogni.
- Ne haragudjatok, srácok! - szólalt meg az apuka.
- Semmi gond nincs! - mosolyogtam, majd integettem a körülbelül három éves fiúcskának. - Illetve.. Nem vagyunk együtt, pici fiú, csak nagyon jól ismerjük egymást, mindkettőnk párja megvan. - válaszoltam mosolyogva.
- Oh, pedig az a bácsi nagyon szerelmesen néz rád! - biggyesztette le ajkait.
- Fiam, elég... Azt sem tudod még mit jelent a szerelem igazából.. - sóhajtott az apja.
- De komolyan! Apa, hidd el! - kezdett el vergődni az apja ölében.
- Jó, jó, elhiszem! Tényleg, ne haragudjatok, további szép napot! - hadarta el, és ki is sietett a medencéből.
- Ez fura volt. - vonta fel egyik szemöldökét Dooshik hyung.
- Ugh... Tényleg úgy nézünk ki, mint akik együtt vannak? Hallod ezt, passzolunk! - böktem meg a karját nevetve.
- Téged nem aggaszt ez a dolog? - kérdezte, miközben körbenézett.
- Uhm, nem? Miért aggasszon? Csak egy gyerek volt. - válaszoltam értetlenül.
- De.. Amikor mondta, hogy szerelmesen nézek rád, egyáltalán nem téged hanem a kisfiút néztem, a gyerek meg nem is rám nézett. - magyarázta.
- Ha jól értem, te arra akarsz kilyukadni, hogy volt mögötted valaki, aki így bámult volna rám? - kérdeztem.
- Igen. Bizarr, de tényleg nem engem bámult a gyerek. - rázta meg a fejét.
- De akkor ki lehetett az? A fiúk közül egyikük sem, mert csak Hongjoongék tudják hogy itt vagyunk... Akkor mégis ki volt?! - akadtam ki.
- Nem tudom, Woo... De szerintem menjünk vissza a szobánkba. - sóhajtott, majd még egyszer körülnézett.
- Szerintem is.. - motyogtam. Dooshik hyung a kezemre fogott, majd így mentünk ki a medencéből. Ahogy haladtunk kifelé a medence részlegről, még mindig egymás kezét fogtuk, ami miatt az előbbi kisfiú csúnyán nézett Dooshik hyungra, így méginkább biztosabb lettem abban, amit barátom mondott.
***
|-|
- Hallod, az nem Yeosang kocsija? - kérdezte halkan Seonghwa. Sant végül csak a tengerpartra tudtam lerángatni, ezért nem voltunk távol túl sokáig. Jelenleg ő a szobájában gubbaszt - mi mást is csinálna -, míg mi párommal a konyhában ülünk. Innen pedig tisztán lelátni a ház elé.
- Uhm, de... - válaszoltam, ebben a pillanatban pedig csengettek is. - Kinyitom. - sóhajtottam. - Szia, Yeosang! - köszöntem a fiúnak, ahogy kinyitottam az ajtót.
- Wooyoung és Dooshik kezdenek összemelegedni. - közölte idegesen.
---------------
Bwoo_shipper
jjk_softerígérem, nemsokára leállok 😂
YOU ARE READING
☆ amare ad aras || woosan
FanfictionWooyoung és San mindig is legjobb barátok voltak, szinte már testvérek. Viszont a Wooyoung számára legjobb pillanatban, San bejelenti, hogy el kell mennie. Wooyoung és San találkoznak még? Biztosan. De vajon lehet még közös jövője ennek a párosnak...