☆ amare ad aras || woosan

10

$

- Basszus, Sannie! Ez nem vicces! - nézett rám aggódva.

- Nyilván nem az, de azt te sem gondolod komolyan, hogy egy autoimmun betegség miatt le kell lépnie mindenkinek. - mondtam, miközben letettem a papírt a komódra.

- San, ne magadból indulj ki! Szerinted egy ilyen betegséget, ami tele van rejtélyekkel, hogyan lehet feldolgozni? - kérdezte idegesen.

- Biztosan nehezen, de együtt vagytok, Wooyoung! Együtt keresztül tudtatok volna menni! - sóhajtottam.

- Hm, talán igen. - válaszolt feldúltan, és kiment mellettem a... Nem tudom hova. Aggódva sóhajtottam még egyet, és Wooyoung keresésére indultam.

- Woo.... Kérlek, ne haragudj rám! - kopogtam be a fürdőbe, ugyanis innen hallottam motoszkálást. Nem kaptam választ, ezért benyitottam. A velem egyidős fiú a kád szélén ült, és csak maga elé nézett. Sóhajtva guggoltam Wooyoung elé, a térdeire fogva. - Kicsi, Wooyo... Tudod, hogy nem azért mondtam, hogy megbántsalak. De Yeosangnak valóban itt kellett volna maradnia melletted. Vagy legalább a kezeléseire vitt volna magával. Egy pár vagytok, nem egyedül kell megoldania mindent. - simítottam arcára.

- Tudom, Sannie, és sajnálom, hogy így viselkedtem... Csak... Kedvelem Yeosangot, és aggódom. - motyogta.

- Tudom, drága... Viszont... Ha Yeosang így döntött, muszáj leszel kicsit... Hogy is mondjam... Tovább lépni. Nem szabad emiatt letörtnek lenned napi szinten. Vissza fog jönni hozzád! - mosolyodtam el, és megöleltem őt.

- Remélem... - válaszolt halkan, és visszaölelt.

***

₩

- Szóval azt mondod, hogy Yeosangnak valami autoimmun szarja... Vagy mije van, és a kezelései miatt ment el!? - nézett rám Seonghwa a cappucinojáról.

- Igen... - motyogtam.

- Én meg allergiás vagyok mindenféle porra, és most menjek el az orrspraymért Kanadába, mert ezt itt Koreában, ahol igazából minden megtalálható, nem találok olyat, ami nekem jó lenne! - háborodott fel.

- Hé! Kuss már! - csapta fejen Hongjoong a mellette ülőt.

- Én egyetértek vele. - rántott vállat San.

- Te is kérsz? - mutatta fel tenyerét a velem szemben ülő.

- Ah, inkább befogom. - válaszolt félve a mellettem ülő. - Nemsokára előadásotok van. - nézett az órájára.

- Igaz is. Nem igazán van kedvem bemenni, de a héten még nem is voltam. - motyogtam kedvetlenül.

- Csak két előadásod van, az is fél óra. - mosolygott San.

- Jó, de... Nem akarok bemenni. - sóhajtottam.

- Ne legyél lusta, kint megvárlak majd és elmegyünk, kajálunk egyet! Na? Benne vagy? - kérdezte mosolyogva.

- Igen, már sokkal több kedvem van az egyetemhez. - nevettem fel arcán.

- Ezek együtt lesznek. - motyogta Seonghwa idiótán vigyorogva.

- Baszd ki, mint egy mániákus... Hívom a papot! - hajolt el Seonghwatól, így szegény minionunk kiesett a boxból. - Fasz... - motyogta.

- Jól vagy? - állt meg felette egy srác. - Gyere, segítek! - nyúlt Hongjoong hónalja alá, és segített felállni neki. - Kai vagyok! - nyújtotta kezét Hongjoong felé.

- Oké, köszönjük hogy segítettél, jól van már, szervusz! - húzta le maga mellé Joongot, Seonghwa.