☆ amare ad aras || woosan

54

₩

- Hallom megint féltékenységi rohamod volt. - lépett be Seonghwa a házba.

- Nem hagyhatnánk ezt a témát? - kérdezte San.

- Nem! Határozottan nem! - vágta rá Seonghwa komoran.

- Seo, én sem szeretném feszegetni a témát. - sóhajtottam. - Mi megbeszéltük, és kész, lezártuk. - mondtam.

- Pff... - forgatott szemet, miközben hitetlenül mosolygott, ezek után pedig bement a szobájukba.

- Gyere csak ide, Seonghwa! - trappolt be Hongjoong.

- Mit csinált? - kérdeztem, miközben felálltam párom mellől.

- Lenyomott egy hisztit, mert Hwiyoung megölelt, ahogy elköszönt tőlünk. - sóhajtott.

- Ez is hisztizett, mert beszélgettem vele. - mutattam Sanra. - Gyere csak... - vigyorogtam. - Mi lenne, ha megcsapkodnánk őket párnával? - kérdeztem halkan, ahogy félrevonultunk.

- Benne vagyok! Csald be Sant Seohoz, addig sunyiba szerzek két párnát ami jó lehet. - vigyorgott.

- Oké! - kuncogtam. Sanhoz mentem, aki kíváncsian nézett fel rám. - Menjünk be Seohoz. Békítsük meg a lelkét... - vigyorogtam. Sannal a nyomomban bementem Seonghwahoz a szobájukba, és Sant leültettem Seo mellé. - Mindjárt jövök, szólok Honginak. - mosolyogtam. Kimentem Hongjoonghoz, és elvettem tőle a párnát, majd egymásra nézve bólintottunk egyet, s berohanva a fiúkra ugrottunk. Püfölni kezdtük őket a párnákkal, míg ők semmit sem értve próbálták védeni az arcukat. Nem tudom meddig püfölhettük őket, viszont arra eszméltünk fel Hongjoonggal, hogy a két fiú erőt vesz magán és fordítanak a helyzetünkön. Ijedten néztünk egymásra Hongival, mert tudtuk, hogy nekünk most végünk.

- Nem mondom, van bennük erő... - sóhajtott San, ahogy Seora nézett.

- Hagyjál, még haragszom rád.... De egyetértek. - válaszolta Seonghwa. Még egy ideig méregettek minket, majd aztán csikizni kezdtek mindkettőnket. Nevetve, később fájó hassal próbáltuk őket lelökni magunkról, de nem igazán sikerült.

- Nehéz vagy! - szenvedtem San alatt.

- Te góliát! - nyafogott Hongi, majd oldalra fordult kicsit, ezáltal Seo is dőlt vele. Sannak "ütközött", így a felettünk lévők már a földön feküdtek egymáson.

- Tényleg van bennük erő! - motyogta Seonghwa, és leszállt Sanról.

- Ügyesek voltunk! - pacsiztam le Hongival vigyorogva.

- Hwiyoung nem vette el tőlem a bort, amit neki vettünk. Megigyuk? - kérdezte vigyorogva Seonghwa.

- Alkoholista! - vágtam rá.

- Bennem van a vér! - nevetett fel, majd segített felállni páromnak. San elém állt és felvett az ölébe, majd a fiúkhoz fordult, így nem láttam a barátaim arcát.

- Wooyounggal más programunk van. - jelentette ki, majd átvitt a szobánkba.

- Milyen más program? - kérdeztem értetlenül.

- Menjünk el kocsikázni! - mondta, majd ment is a szekrényhez.

- Hát oké... Fura egy hirtelen ötlet. - motyogtam magamnak.

- Naa, jó lesz! Bízz bennem! - vigyorgott sejtelmesen.

- Nem fogok a kocsiban szexelni veled, felejtsd is el! - néztem rá komolyan, viszont páromból kitört a nevetés.

- Gondolod, hogy csak amiatt akarlak elvinni magammal? - kérdezte mosolyogva, miközben a derekamra tette kezeit. - Ilyen meg se forduljon a cuki kis fejecskédben, mert egyáltalán nem csak a szex miatt vagyok veled. - sóhajtott.

- Tudom, nem is azért mondtam... Csak a sejtelmes vigyorgásaidból nem tudok másra következtetni... - motyogtam.