☆ amare ad aras || woosan

7

₩

- Seonghwa! - csapott Hongjoong a fejére.

- Nem, hagyjad csak! Igaza van. De szeretném, ha ugyanolyan kapcsolatunk lenne, mint akkor volt. Megnyugodhatsz, nem fogom itt hagyni. Még egyszer nem. - simított a hátamra San.

- Ajánlom is! Yeosang netalántán visszajön, az lesz a minimum, hogy arcon csapom! - motyogta idegesen barátom.

- Miattam ne verekedj, Seo! Különben is, az én dolgom lenne őt pofon csapni. - sóhajtottam. - Maradhatnék még ma? - néztem rá Sanra.

- Persze! Rám is rámfér a pihenés, elmehetünk sétálni. - bólintott.

- Szólunk majd a professzornak, hogy beteg vagy. - kacsintott Hongjoong.

- Köszönöm! És azt is, hogy éjszakáztatok velem, és hogy az előadás helyett itt vagytok. - mosolyogtam én is hálásan.

- Ez csak természetes, de mi most megyünk is, nem lenne jó ha berágnának ránk a professzorok! Örültünk, San! Sziasztok! - álltak fel, majd miután mi is elköszöntünk - én még meg is öleltem őket -, elmentek.

- Merre menjünk sétálni? - kérdezte, és a bögréjét a mosogatóba tette.

- Nem tudom. A közelben nincs valami játszótér? - kérdeztem.

- Játszóterezni akarsz? - kérdezte mosolyogva.

- Igen! Hiányzik már! - nevettem fel.

- Nekem meg az a Wooyoung hiányzott, aki ilyen gyermeki csillogással a szemében mosolygott. - sóhajtott mosolyogva és megölelt.

- Te is hiányoztál, Sannie... Kegyetlenül hiányoztál... - öleltem vissza szorosan.

- Na és... A barátod? - kérdezte, miközben elengedett.

- Hát.... Nagyon jól megvoltunk, egészen idáig. Nem tudok rájönni, miért ment el. - rántottam vállat.

- Elérni sem éred el? - kérdezte kíváncsian.

- Senki sem éri el. Még az egyik barátja, Jungwoo sem, pedig ő aztán elég sokat beszél vele. - sóhajtottam.

- Remélem, előkerül és tudjátok tisztázni a dolgokat. - húzta el száját.

- Mhm, már én is... De még nem tudom, hogy mit akarok. Valahogy most azt érzem, hogy nem is voltam vele igazán boldog. De ezt már a főnököm és a munkatársam is elmondta. - mondtam, miközben az ujjaimat piszkáltam.

- Elhiszem, de mindenképp gondolkozz rajta. Lehet ő is ezt érezte, és ezért ment el. Valószínűleg tisztázni akarja magában a dolgokat. - mosolygott biztatóan, és a hátamra simított.