₩
- Mhm, Sannie... Fázom... - emeltem fel a fejemet, miközben nehezen, de kinyitottam fájó szemeimet. - Baszd ki, te nem San vagy.... - estem le Seoról, aki a földetérésemre nyitotta ki szemeit.
- Úgy néz ki, okoskám. - nevetett fel, és felült a kanapén.
- Mit kerestem rajtad? - kérdeztem döbbenten.
- Azt, amit Hongjoong, Sanon. - mutatott mögém, én pedig oda is néztem. San intett egyet, míg Hongjoong békésen aludt a mellkasán.
- Jézusom... Mit csináltunk tegnap? - kérdeztem halkan.
- Nos... Az asztalon táncoltál, majd levetkőztél, Sanra azt hitted, hogy én vagyok, szóval jöttél hozzám, és rajtam aludtál el. Viszont elalvás előtt.... A melleim markolásztad. - mesélte Seonghwa.
- Uramisten.... - fogtam a fejemre, amit a két fiú nevetve reagált le.
- Mi a faszt keresel alattam?! - pattant fel Hongjoong a páromról, majd egy kis idő után ránk nézett. - Mi a faszt csináltunk? - kérdezte döbbenten.
- Édes négyeseztünk! - vágta rá Seonghwa idiótán vigyorogva, én pedig úgy gondoltam, hogy ideje tökön vágni, szóval szépen egy öklöst mértem az ágyéka felé. - Hé! Arra még szükségem van! - kapott családi ékszeréhez.
- Nem sokáig, ha hülyíted az asszonyt! - ült fel San vigyorogva.
- Elmesélné nekem is valaki, hogy mi történt tegnap? - szólalt meg ismét Hongjoong.
***
- Ne haragudj, hogy most állítottam be, viszont szükségem lenne a sporttáskámra! - mosolygott kínosan Yeosang.
- Nincs gond, nem csináltunk semmit, csak pakolásztunk, szóval nem zavarsz. Merre költözöl egyébként? - kérdeztem, miközben benyitottam a Sannal közös szobánkba.
- Pár utcával arrébb találtam egy kertesházat, szóval azt ki is béreltem. Na meg, közel van hozzá a táncstúdió is. - nevetett fel. - Hallom, te is ott hagytad az egyetemet. - szólalt meg ismét, ahogy odaadtam a kezébe a cuccait.
- Mi az hogy, 'én is' és mikor hallottad ezt? - kérdeztem és lefelé indultam a lépcsőn.
- Tegnap voltam bent az egyetemen kiiratkozni. Akkor mondta az igazgató. - válaszolt, és kilépett az ajtón. - Nos, akkor majd beszélünk. Szia, Wooyoung! - mosolygott, és miután én is elköszöntem tőle, becsuktam az ajtót.
- Foglalkozz velem! - jött ki nyafogva Sannie.
- Jól van, foglalkozom veled, te óriásbébi, csak menjünk fel a szobánkba! - nevettem fel. Furcsa mód, nem éreztem magam másnaposnak, és ahogy láttam, Hongjoonggal is minden rendben van.
- Nah, hadd feküdjek a pocidra! - térdelt fel párom az ágyra mosolyogva, s megvárta, amíg lefekszem.
- Gyere! - mosolyogtam, San pedig boldogan tűrte fel az általam lenyúlt pólóját, és rátette fejét a hasamra. Mosolyogva kezdtem simogatni a fejét, ő pedig felém fordította arcát és mosolyogva hunyta le szemeit. Továbbra is simogatva a fejét néztem a plafonra és kezdtem el gondolkodni. Egyébként Seonghwa és Hongi is filmet néznek a szobájukban, ugyanis mindannyian amellett döntöttünk, hogy a mai nap 'punnyadós nap' lesz.
YOU ARE READING
☆ amare ad aras || woosan
FanfictionWooyoung és San mindig is legjobb barátok voltak, szinte már testvérek. Viszont a Wooyoung számára legjobb pillanatban, San bejelenti, hogy el kell mennie. Wooyoung és San találkoznak még? Biztosan. De vajon lehet még közös jövője ennek a párosnak...