☆ amare ad aras || woosan

72

₩

- Megértem, Shiki hyung.. - húztam el számat. - Hívd fel most... - mondtam. - Biztos fent van még. - tettem hozzá és elengedtem hyungomat. Elnyújtóztam a telefonjáért és odaaadtam neki. Ahogy tárcsázni kezdte a párja számát, idegesen dobolni kezdett a lábával és amikor megszólalt a hangposta, levágta a telefonját.

- Tessék.. Most vagy megint csinált valamit, vagy nem kíváncsi rám... Remek. - tette hozzá cinikusan.

- Hyung...

- Inkább ne. Ne mondj most semmit! - mondta, s kiment a teraszra. Nem érdekelt az ellenkezése, én utána mentem és szorosan köré fontam a karjaim.

- Ha te is vigasztaltál engem, hagyd, hogy viszonozzam. - néztem fel rá. - Nem kell mindent egyedül végig csinálnod, hyung... - sóhajtottam.

- Tudom, Woo.. De Yunminnál éreztem azt, hogy mást nem tudnék elképzelni az életemben. Erre most... - hallgatott el, miközben lenézett rám.

- Tudom, hogy hogyan érzel... - motyogtam. - De nem szabad a legrosszabbra gondolni. Annyit mondott, hogy csak megfordult a fejében, nem szabad a falra festeni az ördögöt. - mondtam.

- Igazad van, Woo.. De.. Félek.. - sóhajtott és állát a fejemre támasztotta.

- Tudom, hyung... De ideje lenne aludnod is kicsit.. - motyogtam és elengedtem őt. - Gyere, aludjunk. - mosolyogtam halványan.

***

Másnap Dooshik hyung kedvetlenül ment le kávéért a boltba, hogy tudjunk főzni. Sóhajtozásai az őrületbe kergettek és már csak azt vártam, hogy mikor jön értünk San. Beszélgetni nem lehetett vele, mert csak dünnyögött, így hát ráhagytam. Sajnáltam őt, nyilván... És pátyolgatni is szerettem volna, de olyan egy makacs ember, hogy nem hagyta magát. Így hát írtam Sannak, hogy úgy jöjjön már, hogy be kell még Dooshik hyungékhoz is ugrani. Alapból annyi volt a terv, hogy kidobjuk a házuk előtt barátomat, de ha Yunmin tényleg szakítana vele, hülyeséget csinál. Ha pedig veszekedés alakulna ki köztük, mi ott leszünk és békét teremtünk. Az utóbbi nem hiszem hogy sikerülni fog hyungom makacskodása végett... De legalább ott leszünk, hogy ne fajuljanak el a dolgok.

- Jó reggelt, Kicsi... - ölelt magához San, s egy homlok puszi után Dooshik hyung felé fordult, akivel kezet szeretett volna rázni, de az csak biccentett egyet. - Neked is, Dooshik. - sóhajtott San, majd ismét rámnézett. Lemondóan sóhajtottam egyet én is és elindultam a kocsi felé, cuccaimat megfogva. - Megadod a címetek? - kérdezte San, amint beültünk mindannyian a kocsiba. Elmondta a címüket, s ezután a tájat kezdte el bámulni. Ez pedig annyit jelentett, hogy többet nem szándékozik beszélni. - Woo, ma be kellene mennem a céghez, bejössz velem? - kérdezte San, s a visszapillantóba nézett.

- Uhum, rég voltam már ott is. - bólintottam és közelebb csúsztam hyungomhoz. - Légyszi, hyung... Ne légy ilyen. - motyogtam, s a combjára tettem a kezemet.

- Milyen? - morogta, miközben az ujjaimmal kezdett szórakozni.

- Ilyen mogorva. Mint egy zsémbes öregember.. - sóhajtottam. - Ne makacsold meg magad ennyire, mert árt a sármodnak. - próbáltam oldani a feszültséget benne. Eleresztett egy halvány mosolyt és fejét az enyémre hajtotta. Ebből tudtam, hogy nyert ügyem van és kevésbé feszeng.

——————
Bwoo_shipper