☆ amare ad aras || woosan

45

₩

- Ah, sziasztok.. Igen, minden oké! - válaszoltam, mosolyt erőltetve magamra.

- Nem úgy láttuk az előbb. Sannak megint féltékenységi rohama van? - kérdezte Mingi.

- Szóval igen. - bólintott Yunho, mivel én nem válaszoltam, csak elnéztem róluk.

- Találkoztam egy régi barátommal, és elkapta a hiszti. - sóhajtottam.

- Nem próbáltál meg erről beszélni vele? - kérdezte Yunho.

- De. Már beszéltem vele erről. Mondtam neki, hogy én is lehetnék féltékeny a halott barátjára, mert ha eszébe jut a fiú, állandóan róla beszél. - válaszoltam.

- Hm.. Nem tudom... Mindenesetre, ha kitisztul a feje, tudsz a fejével beszélni megint. - sóhajtott Mingi. - Ne aggódj miatta! - mosolygott biztatóan.

- Már hogy ne aggódjon miatta!?​ Valentin-nap van, köcsög! - csapta fején Yunho a párját.

- Basszus, kajak.. - tátotta el száját Mingi. - Akkor... Izé, hívd fel Yeosangot. Holnap engedik haza a kórházból. - mondta.

- Mhm, ez jó ötlet! - válaszoltam, majd elővettem a telefonom.

- Biztos jó ötlet ez? San ha ezt megtudja, lehet hogy még jobban kiakad. - szólalt meg Yunho.

- Nem érdekel, Yunho. Ő hagyott faképnél Valentin-napon. - rántottam vállat.

- Te tudod. - sóhajtott barátom. - Viszont mi mennénk, ha nem bánod. - mosolyodott el.

- Menjetek csak, nyugodtan! Sziasztok! - köszöntem el mosolyogva, és ahogy elmentek, tárcsázni kezdtem Yeosang számát.

- Wooyoung? - vette fel a telefont.

- Szia, Yeo... Bemehetnék hozzád? - kérdeztem.

- Persze, gyere. Baj van? - kérdezte aggódva.

- Hát... Nem mondanám bajnak. - sóhajtottam, és ki indultam a plázából.

- Mhm... Siess. Kimegyek eléd, mert másik kórteremben vagyok. - mondta, és miután elköszöntünk egymástól, letettem a telefont.

***

- Szia! Mi történt Sannal? - kérdezte, ahogy elé sétáltam.

- Huh? - néztem rá meglepetten.

- Hah... Wooyoung, csak akkor hívsz fel, ha Sannal van valami. - simított tarkójára kínosan.

- Oh... Bocsi azért... - motyogtam. - Viszont... Elmentünk dupla randira és találkoztam egy régi barátommal, tudod, Dooshik hyung... Akinél csináltattad a tetkód... Szóval igen, féltékeny lett rá, és faképnél hagyott a pláza közepén. - sóhajtottam.

- Menjünk be... - sóhajtott Yeo, és átkarolta a vállamat. A második emeletre mentünk, majd rögtön a bal oldali szobába nyitott be. - Ülj le! - mutatott az ágyára, én pedig oda is ültem, és vártam, amíg mellém telepszik.

- Én egyszerűen csak... Nem értem, hogy miért csinálja ezt.... Olyan idegesítő... - motyogtam.

- Tudom, Woo.. De szeret téged... Legalábbis, remélem... - ölelt magához.

- Ezzel megnyugtattál! - nevettem fel, miközben eltoltam magamtól annyira, hogy rá tudjak nézni.

- Tudom! - kuncogott. - Még mindig gyönyörű vagy... - sóhajtott. Akaratlanul is, de elpirultam, amit Yeosang észrevéve; az arcomra simított. - Ne haragudj, csak... Kicsúszott... - húzta el száját. Megráztam a fejem, és ujjaimat az arcára tettem, majd nyomtam egy puszit az ajkaira. Ezután még egyet, s miután Yeosang észbekapott, derekamra fogott és magához húzva tartott. Ajkain marasztalta sajátjaim, és visszacsókolt. Mindezt olyan gyengéden, hogy azt hittem, ott halok meg.

——————❤️‍🩹
🤭🤭🙈🙈🙈
Bwoo_shipper
jjk_softer