₩
- Megjöttem! Magammal hoztam egy kanos óriást is! - kiáltottam Seonghwanak és Hongjoongnak, amint beléptünk a házba, az én kulcsommal.
- De rég láttalak! - rohant felém Seonghwa és megszorongatott.
- Te is hiányoztál nekem, de így megfulladok. - paskoltam meg a hátát; "mondván" elengedhetne mostmár.
- Húzás, én jövök! - lökdöste arrébb Seot, Hongjoong.
- Szia, Hongi! - nevettem fel, amint a fiú nekem csapódott.
- Hah, de hiányoztál! Igazán visszajöhetnél, és ideköltözhetne ez a majom is! - nézett hátra Sanra, aki Seonghwaval állt le beszélgetni.
- Majd még beszélek vele erről. Ti is hiányoztok nekem. - sóhajtottam. - Bár már mindent megbeszéltünk Deshivel kapcsolatban. Csak az nem tiszta, hogy mi van köztünk, mert nem vagyunk még együtt. - tettem hozzá.
- Mi se vagyunk még együtt. Bár nem is baj, mert van időnk mindenre. - mosolygott. - Viszont ti már jóval azelőtt szerettétek egymást, hogy San elment volna Kínába, úgy ismeritek a másikat, mint a saját tenyereteket. Szóval nincs értelme várnotok semmire. Hozd fel nála a témát vagy nem tudom... Nagyon olyan ez a gyerek, mint aki tervez valamit. - vizslatta Sant, miközben halkan magyarázott.
- Azt mondod? - néztem én is hátra a nevető fiúkra. Nem hallottam, hogy miről beszélnek, ugyanis amikor én elkezdtem Hongival beszélgetni, ők arrébb húzódtak.
- Igen. Igaz, mi is nagyon jól ismerjük egymást Seoval, de nekünk más a helyzet, mint nektek. - mosolygott. - Plusz, elsietni se tudtok semmit, mert biztosan nem csak San volt kanos, mikor beszéltünk telefonon. - kacsintott.
- Hé! Akkor nem volt semmi! Csak rácsapott a seggemre. - sóhajtottam.
- Hát... Azt hittem, hogy csak én vagyok olyan, aki szereti ha megcsapják a seggét. De úgy látom, hogy te is csíped. - vigyorgott. - Mielőtt kérdeznél; Azért szeretem, mert utána elő tudom adni, hogy fájt, és egész nap babusgatnak, vagy jó kajákat hoznak. - nevetett fel.
- Mit vettél be? - nevettem fel én is.
- Nem tudom, Seonghwa mit rakott a reggelimbe. - mondta nevetve, amire már a fiúk is felfigyeltek.
- Mi olyan vicces, Édes? - ölelt át hátulról San, amit a két barátom vigyorogva figyelt. Seonghwa is Hongjoong mögé ment, de azért Seo romantikusabban ölelte magához Hongit. Mondjuk, nem mintha San nem lenne romantikus, de azért most kicsit hirtelen rántott magához.
- Erős kezdés, San! - nevetett fel egy kicsit Seonghwa.
- Bocsánat, apu! - nevetett fel San a fülem mellett, amitől kirázott a jóleső hideg.
- Nézd! Megremegett! Woah, imádja a nevetésed! - okoskodott Hongjoong vigyorogva.
- Ő mindent imád, ami Sanhoz kapcsolódik. Nah, menjünk beljebb! - tolta meg egy picit Hongjoongot a konyha felé.
- Ah, éhes vagyok! - szenvedett San, miközben leült a székre.
- Hmm, még van két szendvics a pulton. Most csak azt csináltam, mert Hongjoong már nagyon éhes volt. - nevetett fel Seonghwa.
- Nem tehetek róla, hogy gyors az emésztésem, és hamarabb leszek éhes, mint te! - csapta tarkón a két hónappal idősebb fiút.
—————❤️🩹
ez olyan semmilyen lett, de lassan itt a 30. rész, amiben már történni is fog valami, illetve a 29. rész is, amiben ⚠︎spoiler⚠︎összejön a két párosunk <3333
YOU ARE READING
☆ amare ad aras || woosan
FanfictionWooyoung és San mindig is legjobb barátok voltak, szinte már testvérek. Viszont a Wooyoung számára legjobb pillanatban, San bejelenti, hogy el kell mennie. Wooyoung és San találkoznak még? Biztosan. De vajon lehet még közös jövője ennek a párosnak...