☆ amare ad aras || woosan

55

₩

San tényleg nem mozdult rám az úton, még a piros lámpánál sem, így már tényleg kiszámíthatatlannak tartottam a sejtelmes vigyorait. Egész úton mosolygott, miközben a combomat simogatta, vagy éppen a kezemet fogta, ami miatt fel se tűnt, hogy mennyit utaztunk.

- Hova hoztál? - kérdeztem, miközben kiszálltam a kocsiból.

- Nézz magad mögé! - mutatott mögém. Megfordultam és már ott tartottam, hogy visszaszállok a kocsiba, de ekkor mindenki észrevett és elindultak felénk.

- San, én... Én ezt nem akarom... - motyogtam páromnak, aki a derekamra fogott.

- Muszáj ezen is túl lenned, tudod jól.. De ne aggódj, látod, Mingiék és Hongjoongék is itt vannak, nem hiszem hogy fognak balhézni előttük. - puszilt a nyakamba és mosolyogva várta hogy ide érjenek.

- Hongjoongék hogy értek ide hamarabb? - néztem fel rá zavartan.

- Majd elmondom. - kacsintott. Ahogy elénk ért mindenki, mosolyogva köszönt, én viszont kelletlenül böktem oda a barátainknak, illetve a szüleimnek egy köszönés féleséget.

- Szia, kisfiam! De rég láttalak! - ölelt magához anya, miután San elengedett.

- Szia... - motyogtam, de visszaölelni már nem öleltem.

- Menjünk, a végén még átadják másnak a foglalást. - szólalt meg San, majd a csuklómnál fogva kezdett húzni egy kerti étterem felé.

- Köszönöm, hogy Yeot is elhívtad. Jólesik. - mosolyogtam rá. Bár tény, hogy a szüleim itt vannak, nem igazán boldogít..

- Nem olyan rossz arc, csak tudod, hogy milyen vagyok. - mosolygott.

- Miért csináltad ezt? - kérdeztem halkan.

- Hongjoongék elmondták, hogy mióta én Kínába költöztem, nem beszéltél Yunjinékkal, szóval azt gondoltuk, elhívjuk őket egy vacsorára. Elmondták azt is, hogy miért veszekedtél velük akkor, ezért hívtuk Mingiéket is el, hátha számukra idegenek között nem fognak balhét csapni. - magyarázta és kinyitotta előttem a kicsi kaput. - Oh, és igazán édesnek tartom, hogy már akkor kiszemeltél magadnak. - kuncogott halkan. Nem válaszoltam neki, csak fejen csaptam, ő pedig nevetve indult meg a pincér után, aki csak biccentett egyet a fejével.

***

Már mindenki a rendelt ételével van elfoglalva. Kicsit kellemetlenül érzem magam, hiszen eddig csak Seonghwa és Mingi, néha még San beszélgetését hallgattuk, ami hétköznapi dolgokról szólt. Én megkukulva ültem San és Yeosang között, míg Hongjoong és Yunho egymás mellett ülve ettek csendben. Megtudtam őket érteni, azt hiszem, Mingiék is azért beszélgettek random dolgokról, mert oldani akarták a hangulatot.

- Oké, nem bírom ezt a kínos csendet. Miért hívtál minket, San? - szólalt meg apa.

- Ne beszélj így vele! Jó szándékkal hívott titeket ide. Az már mellékes, hogy nekem nem igazán akaródzik ez, de tudom, hogy muszáj. Remélem, nem lesz az mint legutóbb. - fejeztem be negédesen. - Tudjátok miért ölelt meg hátulról és puszilt a nyakamba kint? - kérdeztem.

- Mert különleges baráti kapcsolat van köztetek. - válaszolta anya mosolyogva.

- Mert együtt vagyunk. - javítottam ki, mire neki az arcára fagyott a mosoly. Apa ezt hallva leejtette az evőeszközeit, anya pedig némán bámult ránk.

- Azért hívtad ide a barátaitokat, hogy ne balhézzunk? - kérdezte anya hirtelen, miközben Sanra nézett.

- Igen. Nem akarom, hogy megint olyanokat vágjatok Wooyoung fejéhez, amiket visszahallottam. - válaszolta San.

- Nem hiszem, hogy ez a barátaitokat is érinti, szóval ha elég tökös lesz ehhez a beszélgetéshez, majd hívjatok fel minket. - nézett rám apa, majd felállt az asztaltól, s anyával együtt elindultak kifelé. Arra viszont egyikünk sem számított, hogy San utánuk megy, és maga felé fordítva az apámat, bever neki egyet.

———————————
Bwoo_shipper
jjk_softer

még élek :')