☆ amare ad aras || woosan

5

₩

- Wooyoung? Miért nem alszol? - lepődött meg.

- Tudunk találkozni? - kérdeztem halkan.

- Persze. Hova menjek? - kérdezte, s hallottam hogy motoszkál.

- Leírom a címet. - motyogtam, és kinyomtam a hívást. Leírtam Sannak a címet, aki csak annyit válaszolt, hogy öt perc múlva legyek lent a ház előtt. Ez így is volt. Gyorsan összekaptam magam, és halkan kiléptem az ajtón. Lementem a ház elé, ahol egy fehér kocsi állt, pont azon a helyen, ahol Yeosang szokott.

- Szia, Wooyoung.. - szállt ki a kocsiból, majd intett, hogy menjek oda. - Baj van? - kérdezte, amikor odaértem elé. Nem válaszoltam, csak megöleltem őt, és vissza nem fogva magam; sírni kezdtem. Egyszerűen csak hiányzott az ölelése, és annyira sok stressz volt bennem, hogy már nem bírtam tovább. Éreztem rajta hogy aggódik, és hogy meglepődött, de ezek ellenére is úgy ölelt meg, mintha az élete múlna rajta. Nagyon jót tett ez, úgy éreztem magam pár perc után, hogy én csak is ezért élek. San elengedett, és letörölte könnyeimet. - Megnyugodtál? - kérdezte halkan.

- Uhum... Ne haragudj, csak már... Nem bírtam ki. - motyogtam.

- Semmi gond. - simított a fejemre. - Gyere, kocsikázzunk egyet, meg ne fázz! - biccentett a kocsi felé. Úgy tettem, ahogy "mondta", vagyis beültem a járműbe és miután bekötöttem magam, vártam hogy elinduljunk. - Szeretnél mesélni? - szólalt meg pár perc csend után.

- Először... Megköszönni akarom, hogy ilyenkor is eljöttél és mellettem vagy. - motyogtam.

- Ez csak természetes. Szeretnék újra olyan kapcsolatot veled, mint három évvel ezelőtt. - mosolyodott el halványan.

- Én is veled... De... Egyelőre tisztázni akarom a dolgokat. Veled is, és magammal is. - sóhajtottam.

- Rendben, ez teljesen érthető. Figyelj csak... Nem gond, ha felmegyünk hozzám? Még van munkám, amit be kell fejeznem. - nézett rám egy pillanatra de utána újra az útnak szentelte minden figyelmét - mivel időközben már elindultunk.

- Nem, dehogy, legalább nem gondolkozom. - válaszoltam. Nagyon megváltozott; arca férfiasabb, haja rövid, fekete,. Szeplői még mindig ott virítottak nyakán, amik nekem régebben nagy kedvenceim voltak. Ruházata laza, mégis elegáns hatást keltő, s ennek összképe is azt sugározza, hogy ő a dominánsabbik, felsőbbrendűbb férfi közülünk.

- És elmeséled, mi történt? - kérdezte, engem kizökkentve gondolatmenetemből.

- Khm... Igen. - motyogtam zavartan. Ezután elmeséltem neki, amit kissé idegesen hallgatott végig.