§
- Szerinted... San és Wooyoung összejönnek? - kérdeztem a tollammal cseszekedve.
- Nem tudom. Ez nem a mi dolgunk amúgy sem. - pillantott rám.
- Mhm... Bunkó vagy velem! - döntöttem fejemet a vállára.
- Tudom, de veled mindig! - vigyorgott.
- Chh... - forgattam szemet. Ezután már csak csendben vártuk, hogy bejöjjön a professzor.
***
- Kérsz? - nyújtottam Hongjoong felé a süteményt, amit vettem a szünetben.
- Uhum. - nyitotta szét ajkait, majd beleharapott a sütibe.
- Krémes a szád! - töröltem le hüvelykujjammal a krémet az alsóajkáról. Zavartan nyalta meg ajkait, én pedig krémes ujjamat szintén lenyalogattam. Vörös arccal nyammogott tovább a sütin, amit megmosolyogtam, és tovább ettem a süteményt.
- Ideje lenne menni a következő órára! - motyogta.
- Még van tíz perc, és két percre van innen a terem. - vigyorogtam.
- Akkor... Egyél egyedül! Én visszamentem! - állt fel durcázva, és kitrappolt az ebédlőből.
- Gonosz törpe. - motyogtam magamnak.
***
₩
- Szia, Wooyo! - ölelt magához Sannie, én pedig igyekeztem nem grimaszolni a fájdalomtól.
- Szia, Sannie! Haza tudjuk vinni őt? - kérdeztem - miután elengedett - , és Jungilra néztem.
- Ki ő? - mérte végig San, majd visszanézett rám.
- Jungil.. Majd mesélek, ha beültünk a kocsiba. Kérlek! - fogtam a kezére.
- Üljetek be! De te ülsz előre! - mutatott rám, majd beült a volán mögé.
- Együtt vagytok? Féltékeny típus... - nézett Sanra.
- Oh, mi nem.. Ő csak egy régi jó barátom. - mondtam, majd miután Jungil is beült hátra, én is ezt tettem, csak előre, San mellé.
- Ah, értem. - válaszolt mosolyogva.
- Mondd a címet! - morogta San, miközben beindította a kocsit.
- Ne legyél már ilyen dörmögős! - böktem meg a vállát.
- Mhm.. - hümmögött morcosan (nem tom hogy, de megoldja xd), és elhúzta a kezét.
- Akkor duzzogj! - fordultam az ablak felé, és így láthattam, hogy Seonghwa a kocsi felé rohan.
- Érkezem! - hallottam meg Seo ordítását, és rátapadt az üvegre. Vigyorogva nyomtam meg a gombot, ami lehúzza az ablakot. Ezzel Seo arca is lejjebb indult, de elkapta onnan a fejét időben. - Hülye törpe! - fogott az arcára.
- Idióta... - nevetett fel a mellé álló Hongjoong. - El tudtok minket is vinni? Úgyis egy helyre megyünk. - nézett Sanra.
- Felőlem. - motyogta a mellettem ülő. Hongjoong és Seonghwa mindent is sejtve beültek hátra Jungil mellé, majd miután a társaságunk legfiatalabb tagja elmondta a címét, San elindult.
***
- Miért vagy ilyen zsémbes öregember? - kérdeztem és a mellkasára simítottam. Már Sannál vagyunk, és eldöntöttük, hogy inkább rendeljük a kaját.
- Csak. - válaszolt, miközben továbbra is a plafont nézte.
- Sannie... - ültem fel a hasára. - Őszintén. - támaszkodtam meg mellkasán. Sannak a kezei felcsúsztak a derekamra miközben felült, így hasáról lecsúsztam az ölébe.
- Mert a mai délutánt csak is veled akartam tölteni. - sóhajtott.
- Velem? - döntöttem oldalra a fejem.
- Igen, veled, Woo. - döntött el az ágyon nevetve, és csikizni kezdett.
YOU ARE READING
☆ amare ad aras || woosan
FanfictionWooyoung és San mindig is legjobb barátok voltak, szinte már testvérek. Viszont a Wooyoung számára legjobb pillanatban, San bejelenti, hogy el kell mennie. Wooyoung és San találkoznak még? Biztosan. De vajon lehet még közös jövője ennek a párosnak...