☆ amare ad aras || woosan

40

₩

- Ez nyilván nem a te hibád, Yeo. Sannak kellene változtatnia a nézőpontján... Ha hazamegyek, majd beszélek vele. - sóhajtottam, és ismét Yeosang mellé ültem.

- Még így is azt gondolom, hogy rajtatok élősködöm. És valószínűleg San is. - válaszolta. - De örülök, hogy így állsz hozzá. - mosolygott és kezeit az enyémre tette. - Minden rendben lesz, oké? Sannal is és velem is. Nem kell aggódnod. - borzolta össze a hajamat. - Youngji és Yunhyeok hogy van? - kérdezte.

- Nem tudom, amióta kiiratkoztam az egyetemről, nem voltam bent. - húztam el a számat, ahogy eszembe jutott a munkahelyem.

- Hmm, értem. Ha kiengedtek innen, valahova beülhetnénk velük. - mosolygott.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Picit pipák rád... - válaszoltam.

- Oh, igaz is... Talán majd bemegyek, és elmondok nekik is mindent. - sóhajtott, majd ásított egyet.

- Aludj csak, késő van. Holnap szerintem benézek. Hozzak majd valamit? - kérdeztem, és megigazítottam barátomon a takarót.

- Mhm, nem szükséges, Yunhot majd megkérem, hogy hozzanak valamit, ha kellene esetleg bármi is. - mosolygott csukott szemekkel.

- Rendben. Aludj jól, Yeo! - köszöntem el tőle, és kiléptem az ajtón.

- Elaludt? - kérdezte Mingi.

- Uhum... Ne haragudjatok, amiért ennyi ideig voltam bent, de volt mit megbeszélnünk... - sóhajtottam.

- Semmi gond nincs, mi is fáradtak vagyunk már. - mosolygott Yunho, és miután elköszöntek tőlem, elindultak hazafelé.

- Mehetünk haza? - hallottam meg San hangját magam mögül.

- Azt hittem, hogy hazamentél. - fordultam párom felé.

- Nem. Gondolkoztam. - válaszolta. - Ne haragudj, amiért ilyen hülyén viselkedek, de... Csak magamat tudom ostorozni, amiért elmentem, és hagytam, hogy más rabolja el a szíved... - motyogta.

- Sannie... A szívemet te már rég elraboltad. Jóval azelőtt, hogy elmentél. Seonghwa is megmondta, hogy nem fogok veled szakítani, hogy ismét Yeosanggal legyek. - fogtam meg a kezét, és elkezdtem kifelé húzni az épületből. Ahogy kiértünk, karjaimat a nyakába akasztottam és mosolyogva néztem fel rá. - Téged szeretlek, és téged is foglak szeretni, ameddig csak az eszemet tudom. - pusziltam az arcára.

- Nagyon hálás vagyok neked, ugye tudod? Rohadtul szerencsésnek érzem magam veled... Annyira megértő vagy... Annyira... Annyira szeretlek, hogy az nem igaz! - mosolyodott el, és egyik kezét arcomra tette, másikat pedig a derekamra, majd úgy hajolt ajkaimra.

***

- Oké... Mostmár nem tudok pipa lenni Yeosangra. Inkább már sajnálom őt. - szólalt meg Hongjoong.
Ahogy Sannal hazaértünk, a fiúk rögtön jöttek és kifaggattak minket Yeosangról.

- Hm, én is! - értett egyet párjával Seonghwa. - Viszont nem tudok eltekinteni afelett, hogy te megint behisztiztél! - nézett páromra, ő pedig kínosan mosolyogva pillantott vissza Seora.

- Nah, ki ne találd, hogy megcsapod! Szerintem ért a szóból is! - nevetett Hongjoong.

- Nos, nem mindig. Bár... Inkább nem mondok semmit... - néztem el másik irányba, Seonghwanak pedig egyből leesett mire gondoltam, ugyanis fintorogva állt fel az asztaltól. Hongjoongnak is lejött a dolog, s nevetve állt fel, majd ment Seo után, jó éjszakát kívánva nekünk.

- Hmm.. Tényleg jó éjszakának nézünk elébe, ha már célozgatsz. - fordult felém San vigyorogva.

------❤️‍🩹
Bwoo_shipper
PannaSzab4