☆ amare ad aras || woosan

25

₩

- Ma menjünk át Hongiékhoz! Kíváncsi vagyok, hogy hogyan állnak. - néztem fel Sanra, akinek éppen a mellkasán feküdtem.

- Jó ötlet. - válaszolt mosolyogva. - Bár... A mai napot úgy terveztem, hogy egész nap csak összebújva fekszünk. - nevetett fel, és az arcomra simított.

- Majd este. - válaszoltam vigyorogva. - Tudod... Gondolkoztam az este. - ültem fel. San is követte mozdulatomat, és az ágy háttámlájához húzódott. Lábait széttárta, és közéjük húzott, hogy aztán a kezeit, hasamnál kulcsolja össze. - Otthagyom az egyetemet. - mondtam. Minek kerteljek?

- Miért is? Wooyo, ha már én otthagytam a hülyeségem miatt, te nehogymár félbehagyd ezt az utat! - fogott hónom alá, és kissé megemelve engem fordított maga felé, és ültetett az ölébe, magával szembe.

- Ezt már eldöntöttem, Sannie... Egyrészt alig kell bejárnunk, tanulni se tanulunk mindig, és őszintén szólva nem is érdekel már a régészet. Nem szeretném az egyetemre pocsékolni az időmet, miközben ki is élvezhetném az életemet veled. - motyogtam.

- Aranyos vagy, Szívecském, meg minden, de hidd el, nem veszítesz semmit, ha folytatod az egyetemet. - döntötte homlokát az enyémnek.

- De az egész csak időpocsékolás, Sannie! - sóhajtottam. - Tényleg ott szeretném hagyni. - bizonygattam Sant a döntésemről.

- Hah... Rendben, ahogy te szeretnéd. Támogatlak mindenben, szóval ne aggódj amiatt, hogy haragudnék rád. - mosolyodott el és a számra puszilt. Épp csörögni kezdett a telefonom, mikor San egy újabb csókba akart hívni, így elválva barátomtól, a telefonomért nyúltam, ami az éjjeli szekrényen volt - persze San oldalán, hogy barátomnak jó kilátása legyen a fenekemre.

- Szia, Hongi! Ah, ne! - néztem hátra Sanra durcásan, aki pont akkor csapott a seggemre, amikor beleköszöntem a telefonba.

- Szia, Woo! Rosszkor hívtalak? - kérdezte. Biztosan kínosan érezhette magát.

- Nem, dehogy, csak San kanos, mint mindig. - keltem fel barátom öléből, és kinyújtottam rá a nyelvem, miután a derekam után akart nyúlni, de nem sikerült neki megfognia.

- Oh, értem. Van kedved hazajönni? - nevetett fel.

- Persze! Épp beszéltük Sannal, hogy átmegyünk. - mosolyogtam.

- Na, akkor felkeltem Seonghwat. Ha esetleg nem nyitnék ajtót, Seonghwa megölt, amiért felkeltettem. - nevetett tovább.

- Rendben! Vettem! - nevettem fel én is. Visszamentem Sanhoz, aki már az ajtó előtt várt engem, és a falnak tolva hajolt ajkaimra.

- Legközelebb leharapom! - vált el tőlem, miután kicsókolta belőlem a lelket is. Vigyorogva nyújtottam ki a nyelvem, San pedig egyből ráharapott, és bekapta a nyelvem.

- Mif csinálfsz? - fogtam San vállára, aki csukott szemmel mart derekamra kezeivel, és mozgatni kezdte fejét a nyelvemen.

- Mondd azt, hogy nem élvezed. - engedte el a nyelvem, nekem pedig úgy maradt az ízlelőszervem, amin nevetni kezdett.

- Én... Ahj, inkább csak öltözz fel! - motyogtam zavartan, és kiszabadulva a nevető fiú karjai közül, elindultam felöltözni.

————❤️‍🩹
fos rész, egy fos embertől 😻😂

Bwoo_shipper
PannaSzab4