☆ amare ad aras || woosan

71

$

- Annyira nem hiszem, hogy jó ötlet volt felhívni.. - húzta el száját Yunho.

- Szívem, mindent túl aggódsz.. - húzta magához Mingi a párját. Yunho csak szemet forgatott és az idősebb oldalához bújt.

- Igen? - hallottam meg Wooyoung bizonytalan hangját a telefonban.

- Szia, Woo... Merre vagy? - kérdeztem.

- Uhm.. A hotelszobánkban? - kérdezett vissza értetlenül.

- Fordulj meg... - sóhajtottam. Wooyoung lassan tette amit mondtam és ahogy észrevett engem, egyből Dooshikra nézett aggódva. Letettem a telefont és futni kezdtem feléjük, majd csak akkor álltam meg, amikor már előttük voltam.

₩

Ahogy San elénk ért, azt hittem hogy majd veszekedni kezd velem, de ő csak szorosan magához húzott. Fejét a vállamba fúrta és úgy ölelt, mintha az élete múlna rajta.

- Annyira hiányoztál, pici Woo... - motyogta, s a nyakamba puszilt.

- Sajnálom, hogy hazudtam.. - fontam köré karjaimat szorosan.

- Nincs mit sajnálnod, Picim... Inkább én sajnálom, hogy egy fasz voltam.. - tolt el magától kissé és az arcomra fogva kezdte el fürkészni a szemeimet.

- Sose haragudtam rád igazán. - motyogtam. - Szeretlek, Sanie... - öleltem magamhoz őt ismét és a mellkasába fúrtam a fejemet.

- Én is, Wooyo... - puszilt a fejem búbjára. - Hazajönnél velem, kérlek?! - simított a hátamra.

- Maradhatnék még egy napot Dooshik hyunggal? - kérdeztem, ahogy felnéztem páromra.

- Nem is értem miért kérsz engedélyt.. Maradhatsz nyugodtan, de utána tényleg gyere haza... Már nagyon hiányzol és beszélni is szeretnék veled. - puszilt a homlokomra.

- Wooyoung... Bocsánat, hogy közbeszólok, de jössz nekünk minimum egy iszogatással, amiért el kellett tűrnöm a rinyálását az uradnak. - szólalt meg Mingi, mire én nevetve bólogatni kezdtem, Yunho pedig tarkón csapta párját. San csak durcás fejjel szemet forgatott és elengedett.

- Ha nem a hotelbe vagytok, hol fogtok ma aludni? - kérdezte San, s közben Dooshik hyung és köztem jártak csillogó szemei.

- Találtunk motelt a közelben, szóval nincs gáz. - válaszolta Dooshik hyung.

- Jól van, akkor ha leírod a címet, elmegyek értetek, Dooshikot hazadobjuk, aztán meg megyünk haza, rendben? - nézett le rám San, miközben arcomra tette az egyik kezét. - Késő van és meg is fogsz fázni, szerintem menjetek, oké? - mosolygott és nyomott egy puszit az ajkaimra. Szélesen vigyorogva bólogattam és én is adtam neki egy puszit.

***

- Hyung... Miért vagy ilyen kedvetlen? - térdeltem barátom mögé és hátulról átkaroltam őt, fejemet pedig a vállára tettem.

- Míg te... Beszéltél Sannal.. - köszörülte meg a torkát. - Yun írt, hogy elgondolkozott azon is, hogy szakít velem... - sóhajtott.

- M.. Mi? De mégis miért?! - kérdeztem. Hangom kissé elvékonyodott szinte hisztérikus kérdésem közben. Dooshik hyung a legjobb ember, akit valaha maga mellett tudhatott, nem értettem, hogy hirtelen "röpke" négy év után, miért is akar szakítani vele.

- Nem tudom, Woo... Nem mondta el... - válaszolta elfúló hangon. Mellé ültem és derekát átölelve bújtam hozzá közelebb.

- Miért nem hívtad fel, hyung? - kérdeztem halkan, miközben felnéztem rá.

- Mert.. Nem akartam vele beszélni. Nem értettem és most sem értem, hogy mégis mi ez a hirtelenség.. - motyogta.

——————————
Bwoo_shipper