☆ amare ad aras || woosan

57

£

- Nem gondolod, hogy ez így nem okés? - kérdezte párom a kocsiban.

- De... Ideje lenne tennünk valamit, de nem a mi dolgunk és tudod, hogy nem szeretek beleavatkozni semmibe. - sóhajtottam.

- Tudom, Szívem, de úgy néz ki, Hongjoongék direkt nem lépnek. Nekik meg is van az okuk; Wooyoung érzékeny lelkű, és tudják, hogyha tennének valamit, az rosszul esne neki. Aztán későn jön rá, hogy igazuk volt, amikor már rég megbocsátott Sannak. - magyarázta. - Mi nem régóta ismerjük őket, és valószínű, hogyha mi teszünk valamit, Yeosang meg tudja nyugtatni Wooyoungot, és hamarabb rájön hogy csak jót akartunk. - fejezte be mondandóját.

- Értem hogy mire akarsz kilyukadni, de ki tudja... Lehet már holnapra kibékülnek, Ming... - döntöttem fejemet az ablaknak.

- Nekem még mindig az a meglátásom, hogy ez egyiküknek sem jó. - sóhajtott.

₩

- Kérsz narancslevet? - kérdezte Yeosang, ahogy beléptünk a konyhába.

- Uhum. Tudod, hogy a narancslének sose tudok ellenállni. - nevettem fel.

- Hmm, igaz. Meg se kellett volna kérdeznem, mi? - nevetett Yeo is.

- Hát nem is! - vágtam rá. Míg Yeosang töltötte nekünk a gyümölcslevet, elcsendesedtünk. Ez a csend viszont nem tartott sokáig, ugyanis csörögni kezdett Yeo telefonja.

- Mindjárt jövök.. - ráncolta össze szemöldökét, ahogy ránézett a képernyőre. Kiment a konyhából, gondolom a teraszra, mert a 'szia' után már nem hallottam semmit.

¥

- Mit akarsz, San? - sóhajtottam.

- Veled van Wooyoung? - kérdezte egyből.

- Igen, miért? - kérdeztem vissza. Valahogy nem tudott érdekelni most az, hogy valószínű megint pipa lesz.

- Oké, nekem vissza kell mennem Kínába. Deshi szülei felhívtak. - mondta, majd kinyomta a telefont.

- Na, ki volt az? - kérdezte Woo kíváncsian.

- Gyere ide! - tártam ki a karomat, majd miután Wooyoung értetlen arccal, de odajött és megölelt, szorosan fontam köré kezeim. - San visszamegy Kínába az exe szüleihez.... - nyögtem ki nehezen. Féltem, hogy dühöngeni fog, hogy elkezd rombolni, de nem... Wooyoung ehelyett csak szipogott egyet, s keservesen sírni kezdett. Magához szorított és azt hajtogatta: tudta hogy ez lesz. - Hé, Kicsi... - toltam el magamtól egy picit, de elveszett tekintete láttán nekem is bekönnyezett a szemem. Sosem láttam még ilyennek, pedig mi aztán el nem szakadtunk egymástól régebben. - Minden rendben lesz, ugye tudod? - simítottam az arcára.

- Miért neki kell állandóan besértődni, és előadni a drámakirályt? - kérdezte, és ismét felzokogva bújt a nyakamba

- Kicsi... Woo... Figyelj rám, oké? - sóhajtottam, s próbáltam eltolni őt magamtól. - Jó, akkor gyere... - ráztam meg a fejem lemondóan, ahogy minden erejével azon volt, hogy a nyakamba maradjon a feje. Felvettem őt az ölembe, és felültettem a pultra. - Mostmár fogsz figyelni? - kérdeztem. Bólogatni kezdett, és szemeit törölgetve bámult rám. - Seonghwanak és Hongjoongnak egy szót se arról, hogy San hova és miért ment, mert úgy gondolom, hogy nincs szükséged megint arra, ami akkor volt mikor én mentem el. És Yunhoéknak se, mert Mingi megkeresné Sant és agyonverné. - tényleg így volt, Mingi és Yunho is teljesen olyanok, mint a védelmező szülők, akárcsak Hongjoongék. Nem mertem kockáztatni, mert Seonghwa egy az egyben Mingi; mindketten hirtelen pattanó parázs.

- Tudom... Én csak.. Csalódott vagyok, mert... San eldobott engem a halott exe szülei miatt.. - és ismét rákezdett a sírásra.

———————
Bwoo_shipper
jjk_softer