§
- Hallod ezt a hangot? - kérdezte Hongjoong, és a plafonra nézett.
- Milyen hangot? - kérdeztem, miközben felnéztem a könyvemből, egyenesen rá.
- Ilyen... Mintha kopogna valaki. - hallgatózott.
- Szerintem megint a szomszéd palija részeg. - rántottam vállat, és olvasni akartam tovább, ám most én is hallottam a kopogást, ami nagyobb volt mint az előzők, hiszen azokat hallani se lehetett.
- Valakinek jó estéje van. - motyogta zavartan Hongjoong.
$
- Ühm... Sanh... - markolt a karjaimba az alattam fekvő.
- Mondd, Baby! - hajoltam nyakára, miután kitűrtem a szemeimbe logó, izzadt tincseimet.
- Ah... Lassabbanh, merth... Szerintemh ígyh... Ish meghallottákh márh... - sóhajtozott, és a hajamba túrt, amint elkezdtem szívni a bőrét.
- Nem baj az... Legalább hallanak valami jót is a mai nap. - vigyorogtam rá, ahogy elhajoltam a nyakától.
- Hah... Hülyeh... - sóhajtotta, majd hangosan felnyögött.
[÷]
- Sannie! - hallottam meg Wooyoung magas hangját.
- Na ezt te is hallottad, ugye?! -néztem Seonghwara döbbenten.
- Aha. De akkor nem értem miért a plafonra néztél, ha mellőlünk jött. - nevetett fel.
- Hé! Azzal foglalkozz inkább, hogy San mit csinál a mi kis Wooyoungunkkal! - durcáztam.
- Várj... Ezek nem csikiző háborút tartanak? - dobta el a könyvét.
- Nem hiszem. - sóhajtottam, és én is felálltam, ahogy az előbb Seo is.
- Megyek, megnézem őket... - sóhajtott, és el is indult Wooyoung szobája felé.
- Ez nem biztos, hogy jó ötlet... - motyogtam magamnak.
§
- Oh, tököm! Ilyen fényes segget még sose láttam! Menjél szoláriumba, öreg! Vagy használj barnító krémet! - kiáltottam fel, miközben eltakartam a szememet.
- He! Ne bámuld Sannie seggét! Amúgy is... Szép feneke van. - motyogta Wooyoung.
- Oké... Fura fétiseid vannak, fiam... - néztem fel a plafonra.
- Tudom, de... Kimennél? Nem igazán jókor jöttél! San... - tátotta el ajkait Wooyoung, ahogy San megmozdult egy picit.
- Oké... Oké... Megyek... Izé... - néztem továbbra is felfelé, és próbáltam kimenni az ajtón, utána pedig be is csukni azt.
- Na mi van? Mit láttál? San fehér seggét? - nevetett ki Hongjoong, miközben a hasát fogva eldőlt a kanapén.
- Kinevetsz? Hm? - vigyorogtam, és Hongi felé másztam, aki egyből abbahagyta a nevetést. - Na, most mi van? - kérdeztem.
- Ez nem ér! Játszol az érzéseimmel! - motyogta durcásan.
- Én sose tennék ilyet! - nevettem el magam, majd az orrára pusziltam.
- Tudom. - vigyorgott, és karjait a nyakamba akasztotta.
₩
- Hah.... Sannie... Ez nagyon kínos volt... - motyogtam. Jelenleg a mellkasán punnyadok, mert az előző dolog - khm - , ami a csikizésből fajult el, rendesen kifárasztott.
- Hmm, én élveztem. Főleg, amikor azt mondtad Seonghwanak, hogy szép a seggem. - nevetett fel, én pedig a takaró alatt lévő tagjára csaptam. Persze, az anyagon keresztül, mert ha az nem tompította volna a kis ütésem, fájt volna neki eléggé. - Hé! Ha csapkodod, nem lesz miért könyörögnöd! - nézett le rám.
- Idióta. - motyogtam és felpillantottam Sanra. Ám nem sokáig maradt rajtunk a komolyság, ugyanis egyszerre nevettük el magunkat a semmin.
—————❤️🩹
nos, ez sem úgy sikerült, ahogy akartam, de a lényeg, hogy van új rész 🥲
YOU ARE READING
☆ amare ad aras || woosan
FanfictionWooyoung és San mindig is legjobb barátok voltak, szinte már testvérek. Viszont a Wooyoung számára legjobb pillanatban, San bejelenti, hogy el kell mennie. Wooyoung és San találkoznak még? Biztosan. De vajon lehet még közös jövője ennek a párosnak...