☆ amare ad aras || woosan

74

₩

- Szerinted minden oké bent? - kérdeztem halkan, miközben az ajtót bámultam.

- Nem tudom.. De az aggódásod rám is kihatott. - kuncogott, s megsimította a vállamat.

- Nem tehetek róla, nagyon aggódom hyungért. - motyogtam.

- Elhiszem, Wooyo... - sóhajtott, majd ismét a fejemre puszilt.

- Bemegyek szerintem. - mondtam és nem törődve San ellenzésével; elindultam az ajtó felé. Ám mielőtt még benyithattam volna, Dooshik hyung nagy erővel rántotta ki a falapot. S amint meglátott engem a verandán; becsapta maga mögött az ajtót, majd szorosan megölelt. Vállai rázkódni kezdtek, s a nyakamba bújva kezdett el hangosan sírni. Remegő ujjaival a pólómba markolt, ezzel még jobban magához szorítva engem. Itt már tényleg nagyon aggódtam érte, de nem mertem rákérdezni.

- Sza... Szakított velem... - motyogta nehezen, majd kiegyenesedett és lenézett rám. Könnyes szemeit megtörölte, s visszanézett a házra. - Ne... Nem tudom, hogy miért... Nem mondta el és ez fáj a legjobban... Úgy szerettem őt. Ő volt a mindenem, Wooyoung! - szorított magához és megint rákezdett a sírásra.

- Megértem, hyung... - motyogtam. Dooshik hyungot nem úgy ismertük meg, hogy mások előtt sír... De ebből is látszik hogy Yunmin a 'mindent' jelentette neki. Nagyon meglepett a kitörése, hiszen azt gondoltam hogy tombolni fog és majd idegből elküld mindenkit melegebb éghajlatra..

- Kurvára szerettem őt és képes volt egy olyannal elintézni ezt az egészet, hogy neki ez nem megy! - motyogta. Hangjából kivehető volt a düh és a csalódottsága is, amitől szívem ismét megfájdult.

- Tudom, hyung.. Tudom. - sóhajtottam, s a fejére pusziltam.

- Dooshik... Elvigyünk valahová? - hallottam meg párom aggódó hangját.

- Nem hagyom őt egyedül sehol sem, San... Most nem is tenne jót neki az egyedüllét. - néztem Sanra.

- Akkor menjünk el hozzám. Még nem adtam el a házat, ott lehetünk pár napig. Így Dooshik sincs egyedül és még kényelmesen is elférünk. Otthon csak két szoba van, a nappaliba meg nem lenne jó aludni egyikünknek sem. - mondta és Dooshik hyung hátára tette a kezét.

- Tudsz ott majd rajzolni is. Bemenjek neked cuccokért? - toltam el magamtól hyungomat, aki már kicsit megnyugodott.

- Bemegyek én.. Már félig összepakoltam a dolgaim. - sóhajtott Dooshik hyung, majd miután én bólintottam egyet, ő bement a házba.

- Egyébként.. Kezd idegesíteni, hogy sose tudunk megbeszélni normálisan semmit, mert mindig közbejön valami... - sóhajtott párom.

- Ez engem is zavar kicsit, de inkább szenvedek én, mint hagyjam hogy a körülöttem lévők tegyék... - válaszoltam, közben számat elhúzva.

- Nem baj... Este megbeszélünk mindent. - ölelt magához San.

|-|

- Megint rossz előérzetem van, Seo... - motyogtam, s felnéztem rá.

- Ne ijesztgess, mert tudom hogy neked mindig igazad van.. - sóhajtott, majd a fejemre puszilt.

—————————

Bwoo_shipper
jjk_softer