☆ amare ad aras || woosan

20

§

- Nem tudsz aludni? - kérdeztem halkan, nehogy megijesszem.

- Nem. A gondolataim zavarnak. - sóhajtott, és felém fordult.

- Mi jár a fejedben? - álltam mellé, és a házakat kezdtem el nézegetni.

- Az, hogy... Mi lesz, ha Yeosang visszajön?! - kérdezte halkan.

- Komolyan? Wooyoung... San visszajött, sokkal boldogabb vagy vele. Ezt mindannyian látjuk. - sóhajtottam, és a kétkedő fiúra néztem.

- Tudom, de... Nagyon nagy bűntudatom van, amiért én boldog vagyok, Yeosang pedig szenved. - motyogta.

- De ezért ne legyen. Ő nem vitt magával, pedig megtehette volna. Ne gondolkozz ennyit, mert reggel fáradt leszel. Menj vissza a szobádba, oké? Meg fogsz fázni, na meg gondolom Sannak sem akarsz magyarázkodni, ha esetleg felkelne, hogy nem vagy ott. - mosolyogtam.

- Túl jól ismersz. - kuncogott halkan. - Köszönöm, Seo! - ölelt magához szorosan.

- Ez csak természetes! - öleltem vissza, és a hátát kezdtem el simogatni.

- Oh, mi ez a kis meghitt pillanat? - hallottuk meg San meglepett hangját.

- Csak a kis barátod nem tudott aludni. Felkeltem arra, hogy jön ki a teraszra, szóval gondoltam kijövök hozzá és megkérdezem, miért jött ki fagyoskodni. - néztem rá Wooyoungra.

- Hah, Woo, miért nem keltettél fel?! - ment oda a mellettem állóhoz, és a derekánál fogva húzta magához közelebb.

- Én bemegyek, skacok, jó éjt! - mosolyogtam, és miután ők is elköszöntek, bementem a Hongjoonggal közös szobánkba.

₩

- Tudod, hogy bármikor felkelthetsz, ha baj van. - sóhajtott San, és az arcomra fogott.

- Tudom, Sannie... De annyira fáradt voltál, mikor hazaértünk a túráról... Azt akartam, hogy kipihend magad. - motyogtam.

- Woo... Kicsi Woo... Nem érdekel az én testi és lelki épségem, mert van egy fontosabb személy, akire figyelnem kell. Az pedig te vagy. Nem tudsz hazudni sem, tudom hogy megint Yeosangon gondolkoztál. - pöckölt a homlokomra.

- Nagyon haragszol? - kérdeztem halkan.

- Sosem haragudtam. - ölelt magához szorosan, és vagy a fejemet, vagy a hátamat simogatta.

***

Reggel arra keltem, hogy valaki rám ugrik, ami nem éppen volt kellemes, ezért meg is csaptam valamijét. Jajjgatva szállt le rólam, én pedig kómásan ültem fel, hogy megnézhessem ki volt az a barom.

- Seonghwa, most ezt miért?! - nyafogtam.

- Ahogy jöttem be, megláttam egy kibaszott pókot a földön, és befostam! - magyarázkodott.

- Mi a faszt kiabáltok már korán reggel?! - ült fel morcosan, égnek álló hajakkal San.

- Meglátott egy szaros pókot, és rám ugrott! - sóhajtottam. - Mit akarsz? - néztem vissza Seora.

- Gyerünk, Seonghwa, most legyél tökös! - motyogta magának Seo, és végül kinyögte mit akar. - Szerelmes vagyok Hongjoongba és ma be akarom neki vallani... Eltudnátok menni itthonról, és tudnátok picit segíteni?! - hadarta el.

- Egy; tudunk róla. Kettő; végre eljött ez a pillanat is, legalább nem a sírunkig kell erre várni! - álltam fel izgatottan, és elkezdtem kiterelni a szobából Seonghwat, amit San nevetve nézett végig.

—————————❤️‍🩹
lesznek még itt izgalmak 😈
PannaSzab4
Bwoo_shipper
térjetek ide mindketten 🤭🤙