₩
- Nézzétek Seonghwa fejét! - nevettem fel, ahogy észrevettem Seonghwa fejét az egyik képen.
- Ne bántsatok! - drámázott barátom, San és Hongjoong pedig nevetve nézték meg ismét a képet.
- Miért vágsz olyan fejet, mint akinek szarnia kell? - kérdezte San.
- Fasz vagy! Pont akkor akartam megigazítani a hajamat. Nem látod a kezemet?! - mutatott durcásan Seonghwa a képre.
- Komolyan egy képen vacakolunk? - sóhajtott Hongjoong.
- Ez az izé hozta fel a témát! - mutatott rám barátom.
- Apád az izé! - forgattam szemet. - Dooshik? Dooshik hyung! - kiáltottam fel boldogan, ahogy megláttam a férfit elsétálni mellettünk.
- Wooyoung! De rég láttalak, töpszli! - vont izmos karjai közé, ahogy felismert. - Miújság van veled? - kezdte el gyűrögetni az arcomat. Nevetve csaptam el a kezeit, ő pedig széles vigyorral nézett le rám.
- Nem sok minden. Kezd minden rendbejönni! - mosolyogtam. - És veled? Egyre helyesebb vagy! - nevettem el magam.
- Hát tudod... A gének... - nevetett ő is.
- Bolond! - vágtam rá mosolyogva.
- A tiéd! - paskolta meg az arcomat. - És ők kik? - nézett a hátam mögé, én pedig megfordultam.
- Ő itt Hongjoong, az egyik legjobb barátom, ő Seonghwa... Őt az állatkertből fogadtam örökbe... Ő pedig San, a—...
- A párja vagyok, és jó lenne ha le vennéd róla a kezeid! - nézett Dooshik hyung kezeire, amik a csípőmön voltak.- A bikád eléggé féltékeny természetű. - jegyezte meg hyung, és elengedte a derekamat.
- Mhm, valóban. - sóhajtottam. - Yunmin merre van? - kérdeztem.
- Elhagytam valahol. - nevetett fel. - Szeret ilyen helyekre jönni, és általában ilyenkor el is tűnik egy órára. De nem bánom, örülök, ha jól érzi magát! - sóhajtott mosolyogva.
- De szerelmes az én El Diablom! - nevettem el magamat. - Egyébként jobban van azóta? - kérdeztem.
- Igen, határozottan. Nagyon megkönnyebbültem, amikor igent mondott a mai randira. - sóhajtott. Nos, igen... Yunmin, Dooshik hyung párja, és tavalyelőtt, pontosabban Valentin-napon hunyt el a testvére. Azon az éven ki sem mozdult, és bezárkózott a szobájába.
- Elhiszem! Azért nehéz egy ilyet feldolgozni, főleg, hogy csak egymásnak voltak. - válaszoltam. - Mindesetre... Te keresd meg a Máriádat, én pedig megbékítem Júliát. - biccentettem a durcázó párom felé, aki már kissé arrébb ment tőlünk.
- Okés, rendben... Akkor majd még beszélünk! Írni fogok! - kacsintott, majd elköszönt a fiúktól, és el is ment.
- Húha, ki volt ez a helyes ficsúr? - kérdezte vigyorogva Hongjoong.
- Amikor gimis voltam, kollégiumban laktam és ő volt a szobatársam. San meg nem ismerhette, mert nem egy gimibe mentünk. Tavalyelőtt óta nem beszéltünk és találkoztunk. Nagyon jó barátok lettünk a gimi alatt, mert sok közös dolgot találtunk, ami minket érdekel. Annyi különbség van köztünk, hogy ő tetkós, idősebb és kigyúrt. - nevettem el magamat.
- Ha nem zavarna, én is itt vagyok! - szólalt meg Seonghwa.
- Oké, tudjuk. - válaszolta Hongjoong vigyorogva, Seonghwa pedig elhúzta őt a mosdó felé. Hűha, oda se mehetünk be egy ideig.
- Sannie... - öleltem át hátulról a páromat.
- Menj vissza ahhoz a Dooshikhoz! - fejtette le magáról a karjaim.
- De most miért csinálod ezt? Párja van! - sóhajtottam, és elé álltam.
- Nem érdekel! Menj vissza hozzá! - rántott vállat, és kikerült engem.
- Wooyoung? - hallottam meg Yunho hangját. - Minden oké?
—————————❤️🩹
Bwoo_shipper
jjk_softer
YOU ARE READING
☆ amare ad aras || woosan
FanfictionWooyoung és San mindig is legjobb barátok voltak, szinte már testvérek. Viszont a Wooyoung számára legjobb pillanatban, San bejelenti, hogy el kell mennie. Wooyoung és San találkoznak még? Biztosan. De vajon lehet még közös jövője ennek a párosnak...