☆ amare ad aras || woosan

17

₩

San az ágya felé kezdett tolni, s engem ledöntve a bútorra, felém mászott. Egyik kezét pólóm alá csúsztatta, ami eredményeként kirázott a jóleső hideg. Másik kezét arcomra tette, én pedig karjaimat a nyakába akasztottam. Lábaim derekára kulcsoltam, s úgy élveztem a mámort, amit csókja okoz.

- Wooh... Le fog esni rólam a törölköző, ha tovább mozgatod a csípőd. - kuncogott. Vörös arccal néztem le közénk, ahol már látszott a V vonala. Fel sem tűnt, hogy Sanhoz dörgöltem magam.. Ez rohadt kínos... - Ne légy zavarban, nincs baj! - simított arcomra mosolyogva. Gondolva egyet, lábaim az ágyra tettem - így úgy nézhettem ki, mint egy béka -, s lerántottam róla a törölközőjét. - Wooyoung? - nézett rám meglepetten. Ezzel nem foglalkozva, Sant magam alá tepertem, és derekára ülve, ismét megcsókoltam őt. A tudat, hogy ő is ugyanúgy csókolni akart, felbátorított. Vagy... Vagy csak nem akar megbántani, és segíteni akar? Igaz... Egy olyan ember, mint San, miért is akarna engem? Ezekkel a gondolatokkal váltam el a fiútól, aki csak értetlenül nézett rám.

- Sannie... Csak nem akarsz megbántani, igaz? - kérdeztem halkan, miközben a fiú szemeibe néztem.

- Mi? Miről beszélsz? - tűrte fülem mögé az előre logó tincseim.

- Hát... Hogy azért csókoltál vissza, mert nem akarsz megbántani, és csak segíteni akarsz nekem... - motyogtam.

- Dehogyis, Woo! Honnan jött ez neked? Szerinted, ha csak ennyi lenne a dolgok mögött, hagytam volna, hogy lerántsd rólam a törölközőt, és itt feküdnék alattad meztelenül? - kérdezte mosolyogva.

- É.... Én... - dadogtam, vörösen égő arccal. Most esett le igazán, hogy San meztelenül van alattam...

- Te? - kuncogott, majd ismét maga alá fektetett.

- Sajnálom.... - motyogtam.

- Nincs mit ezen sajnálni, kicsi Wooyom! - mosolygott, és most ő hajolt ajkaimra.

***

Sannal ki tudja mennyi ideig csüngtünk egymás ajkain, de az megvan, hogy egyszer alatta, egyszer felette voltam, utána mellette, vagy félig a mellkasán... Őszintén szólva most éreztem azt, hogy igazán boldog vagyok. Akkor... Valójában a tudatalattim mindig is Sanra várt, Yeosang pedig csak egy fellángolás volt?

- Min gondolkozol, Woo? Emlékszel, hogy régebben mindig azt mondtam neked, hogy mondd el, mire gondolsz? Most is tedd ezt, oké? Ne csak magadat terheld a gondolatokkal, oszd meg velem is. - simított a fejemre. Jelenleg az ágyán fekszünk, és már van rajta egy rövidnadrág, ami kicsit megnyugtató abból a szempontból, hogy nem lesz egész végig vörös az arcom. Én szinte már rajta fekszem, míg ő a derekam simogatja egyik kezével, a másik pedig a fejemen pihen.

- Csak... Azon gondolkozom, hogy vajon a tudatalattim végig tudta-e, hogy... Téged szeretlek, és veled vagyok igazán boldog. - motyogtam. - Már... Régebben is oda voltam érted, de... Úgy vettem észre, hogy te csak barátilag szeretsz. Ezért is védett ennyire Seonghwa. Amúgy is egy védelmező személyiség, de... Elmeséltem nekik ezt is, valószínű, ezért voltak ilyenek mikor felbukkantál. Most viszont ismét előjöttek bennem ezek az érzések, ezért is csókoltalak meg. - sóhajtottam.

- Emlékszel, hogy azt mondtam, nem Deshi volt számomra az igazi? - kérdésére válaszolva bólintottam egyet, miközben felnéztem rá. - Az azért volt.. Mert ahogy időközben rájöttem, te vagy az. - fogott államra, s mosolyogva ajkaimra puszilt.

—————❤️‍🩹
Bwoo_shipper
na mit gondolsz? 😌💅