☆ amare ad aras || woosan

14

₩

- Egyébként... Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet holnap túrázni. Mondtad, hogy hamar végzel a kávézóban, az egyetemre meg nem kell bemenned. - szúrt fel a villájára egy darabka húst.

- Mhm... Jó ötlet! - válaszoltam mosolyogva. - Igazából csak szabadságot akarok kérni, mert szeretném kipihenni a stresszt. Yunhyeok amúgy is meg fogja érteni, hiszen aznap, mikor Yeo elment, ő vitt haza. - magyaráztam.

- De ez biztos hogy jó? Mármint... Bemész azért hogy szabadságot kérj, de dolgozni meg nem dolgozol... - sóhajtott.

- Ez rendben van, Sannie. Tényleg nem érzem úgy magam, hogy jól tudnék teljesíteni, és teljes mértékben odafigyelni az emberek igényeire. - húztam el a számat, s elkezdtem turkálni a tésztámban. - Hiányzik Yeosang... - motyogtam.

- Tudom... Viszont... Emlékszel, hogyha valamelyikünknek rosszkedve volt, akkor mit csináltunk? - kérdezte halványan mosolyogva.

- Igen... - válaszoltam.

- Gyere! - biccentett, és elindult a szobája felé.

***

- Oh, Sannie... Ez nagyon hiányzott már! - sóhajtottam, és a fiú mellé feküdtem - ugyanis eddig rajta pihentem.

- Nekem is. Javított a hangulatomon. - mosolygott, és magához húzott.  - Szeretnél aludni egy kicsit? - kérdezte.

- Igen. Aludj te is! - néztem fel rá, fejemet pedig mellkasára tettem.

- Rendben, alszom én is. - kuncogott, és az orromra puszilt.

***

- Jót aludtál? - kérdezte mosolyogva San. Mikor felkeltem, az alattam fekvő már nem volt alattam (genius wooyo is here), így én akkor felültem, és azóta igyekszem magamhoz térni.

- Uhum. - válaszoltam mosolyogva. Még mindig kómás voltam, de már jobb, mint volt.

- Azt látom! - kuncogott, majd letette elém a tálcát, és elkezdte igazgatni a hajam, miközben leült velem szemben. - Feláll a hajad. - mosolygott.

- Nem tehetek róla! - motyogtam.

- Tudom, tudom. Nah, de egyél, mielőtt még kihűl! Utána kitaláljuk, hová menjünk kirándulni. - adta a kezembe az egyik tányért.