☆ amare ad aras || woosan

22

₩

Reggel a fejem iszonyatos megfájdulására keltem. Nyöszörögve és homlokomat dörzsölve ültem fel az ágyon. San mellettem aludta még az igazak álmát, viszont nem akartam felkelteni őt. Ám ez nem igazán jött össze, mert gyomrom ekkor gondolta úgy, hogy ki kell jönnie mindennek is. Így hát kirohantam a mosdóba, és a wc-t átölelve térdeltem le.

- Wooyoungie... - sietett be a helyiségbe San, és mellém ülve simogatta a hátamat. - Bocsánat, hogy elaludtam! Túl fáradt voltam. - sóhajtott.

- Nem.... Khm... Baj. Minden oké. - húztam le a wc-t és elgyengülve estem vissza a földre.

- Gyere, segítek! - kapott fel az ölébe  majd levitt a konyhába. - Igyál egy kis vizet! De lassan! - tett le engem a székre és nem sokkal később a kezembe adott egy pohár vizet.

- Oké, anya! - sóhajtottam. Miközben a vizet kortyolgattam, Sant néztem, ahogyan összedob valami könnyebb ételt. Lábaim lóbáltam, hiszen nem ért le a szék "lábtámaszáig".

-Nagyon aranyos vagy! - kuncogott. - Lóbálod itt a lábaid! - tett elém egy tányért. - Mint akinek semmi dolga! - dörgölte össze orrainkat mosolyogva.

- De... Van egy dolgom. - szólaltam meg halkan, majd karjaimat a nyakába akasztottam. - Szeretni téged. - motyogtam.

- Ah, Édesem! - nevette el magát aranyosan. - Nagyon szeretlek, ugye tudod? - kérdezte, miközben homlokát enyémnek támasztotta.

- Uhum. - mosolyogtam. San ekkor ajkaimra hajolt, én pedig boldogan viszonoztam csókját.

- San! Jöttünk látogatóba! - hallottunk meg egy boldog, női hangot. Sannie elvált tőlem és kiment az előszobába, hogy megnézhesse ki az.

- Oh... Dong bácsi és Shan néni... Örülök, hogy jöttetek! - vezette be a két, számomra ismeretlen embert. - Woo, ők itt Deshi szülei! - mutatott a párra, akik meghajoltak, ezért felálltam és én is ugyanazt tettem, amit ők. - Ő itt Wooyoung, a....

- Legjobb barátja! Örülök, hogy megismerhetem önöket! - mentem közelebb hozzájuk mosolyogva. Sanra pillantottam, aki hálásan mosolyogva nézett rám. - Apropó... Sajnálom, ami Deshivel történt. San elmondta, hogy mi volt, de én biztos vagyok benne, hogy nagyon vigyázott a fiukra! - mosolyogtam szomorúan.

- Igen, igazad van. Ezt mi is tudjuk, és nagyon hálásak is vagyunk neki! - mosolygott Shan. - Igazából van oka, amiért jöttünk. Deshi szobáját takarítottam, amikor találtam egy levelet, ami neked lett címezve. - vette elő táskájából az említett levelet, és a kezembe adta.

- Nekem? De hisz... Nem is ismertük egymást... - néztem értetlenül a borítékot.

- San mindig mesélt nekünk gyerekkori vicces történeteket, amik veled voltak, csak nem tudtuk, hogy kiről beszél. Egyedül Deshinek mondta el, de akkor sem hallhattuk a nevedet. - nevetett fel kicsit. - Gondoltuk, hogy itthon lesz San, és neki is akartuk odaadni. De ha már úgy alakult hogy itt vagy... Odaadom neked. Illetve... A másik ok, amiért jöttünk, mi jóval korábban kaptunk tőle egy üzenetet, hogy menjünk ki hozzá a mai napon. Sosem értettem, hogy miért küldött ilyen üzenetet nekünk, hogyha esetleg meghalna, ezen a napon menjünk ki hozzá minden évben, de... Szeretném teljesíteni a kérését. - fejezte be hosszú monológját. Sannal egymásra néztünk, és bár én picit félve, San pedig kissé aggódva, de beleegyeztünk.

—————❤️‍🩹
PannaSzab4
Bwoo_shipper