☆ amare ad aras || woosan

31

₩

- Young? - szólalt meg zavartan Yeosang.

- Jah.. Ohm... Gyere! - álltam félre az útból, és beengedtem a fiút.

- Mi tart már eddig, Bébi?!​ Már éhesek vagyunk! - nyafogott San, miközben kijött ő is az előszobába. - Huh? - nézett döbbenten Yeosangra.

- Yeosang vagyok! - hajolt meg a mellettem álló mosolyogva.

- San. - válaszolt, majd ismét felém fordult. - Siess, mert Seonghwa nyafog, hogy éhes. - mondta, és visszament a konyhába.

- Rosszkor értem vissza? - kérdezte Yeosang.

- Hát... Igen... Viszont ha gondolod, beviszem a cuccaid, és akkor majd találkozunk a mólónál, ahová régebben járkáltunk. - ajánlottam fel.

- Az jó lenne, köszi! Amúgy is mennem kell be a tánccsapataimhoz, hogy szóljak nekik is, hogy visszaértem. - mosolygott, és átadta nekem a sporttáskáját.

- Okés. Akkor majd.. Írok, ha elintéztem a mára betervezett dolgainkat. - mondtam, és miután elköszöntem Yeosangtól, kiengedtem a lakásból.

- Ne durcázz már! - hallottam meg Hongjoong hangját, amint visszaértem a konyhába.

- Sannie... - sóhajtottam és leültem mellé. Kezeimet a vállára tettem, és magamhoz húztam őt, viszont még így is csak maga elé nézett.

- Ugye tudod, hogy most feleslegesen játszod a durcát? San. Wooyoung tegnap mondott neked igent, ráadásul meztelenül... Aú! - itt Seonghwa kapott egy taslit Hongjoongtól, de mindannyian egyetértettünk vele. - És nem hiszem, hogy Wooyoung ezek után vissza fog menni Yeosanghoz. - sóhajtott Seo idegesen. Valljuk be, azért mindannyian idegesek lettünk Yeosang visszaérkezése miatt.

- Jó... - motyogta, és enni kezdett. Sóhajtottam egyet, és én is falatozni kezdtem, de nem sokat bírtam enni. Így hát megköszöntem Hongjoongnak, hogy megterített, és felmentem a - mostmár - Sannal közös szobánkba, ahová magammal vittem Yeosang cuccait is. Kiválasztottam a ruhadarabokat, amiket ma terveztem felvenni, és a szobához tartozó fürdőbe mentem. Összeszedtem magam, felöltöztem, és mire kiértem a fürdőből, San az ágyunkon ült. - Sajnálom, Wooyo... Csak... Félek. - sóhajtott, majd felállt és közelebb jött hozzám, s magához ölelt.

- De mitől? Ennyi erővel én is durcázhattam volna, amikor kimentünk Deshihez a temetőbe. - váltam el tőle egy picit és arcára tettem a kezeim.

- Jó, na... Sajnálom! - motyogta bűnbánóan.

- Tudod... Én csak azért haragszom rád, mert túl cuki vagy, és így haragudni se lehet rád semmi másért... - sóhajtottam mosolyogva, ő pedig fülig érő vigyorral szorított magához.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek! - hajtogatta egyfolytában, én pedig nevetve válaszoltam neki, hogy "én is téged". - De! Mostmár induljunk, mert még az egyetemre is el kell mennünk. - vált el tőlem mosolyogva, és a számra csókolt.

***

- Woah... Nagyon szép ez a hely! - néztem körbe tátott szájjal.

- Hát igen... Apám akkoriban nagyon sokat gyűjtött, majd költött erre az üzletre. Bár meg is érte, mert nagyon esztétikus látványa van. - mosolygott rám, és benyitott egy ajtón, ami már a személyzeti bejárat után volt.

-----❤️‍🩹
Bwoo_shipper
PannaSzab4