☆ amare ad aras || woosan

33

₩

- Öhm... Hát én... - próbáltam keresni valami befejezést.

- Baj van? Merre vagy? Megyek érted! - kezdett el egyből aggódni.

- Nem! Nincs! Öhm... Én csak... Yeosanggal vagyok... - sóhajtottam.

- Mi van?!​ Ne szórakozz velem, hogy hazudtál nekem, és ráadásul azzal az emberrel vagy! - akadt ki egyből.

- Sajnálom, Sannie, de nekem ez fontos! - nyomtam ki a telefont, meg sem várva válaszát.

- Sajnálom, hogy miattam hazudnod kellett neki! - szólalt meg Yeosang.

- Azért is hazudtam neki, mert tudtam, hogy kiakadt volna. De meg kell értenie, hogy nekünk is tisztáznunk kell a dolgokat, valamint... Még hivatalosan nem is szakítottunk. - néztem rá.

- Igazad van... Szakítsunk. - nyújtotta felém a kisujját, miközben mosolygott. Nálunk ez gyakori volt, elég sokan néztek ránk furán, amikor - ha valamit megígértünk egymásnak, vagy megbeszéltünk valamit - kisujj-esküt tettünk.

- Szakítsunk. - kulcsoltam össze kisujjainkat mosolyogva.

- De azért ugye barátok maradhatunk?!​ Túl régóta ismerlek ahhoz hogy ne tartsam veled a kapcsolatot. - nevetett fel.

- Persze! Nem is szabadultál volna meg tőlem! - nevettem el magam én is.

- Örülnék, ha hazajönnél velem! - hallottam meg San ideges hangját. Erre mindkettőnk nevetése abbamaradt, és egy emberként néztünk fel a páromra.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?!​ - álltam fel Yeo mellől.

- Seonghwa és Hongjoong mondta el, hogy mindig ide járkáltatok. Ők is pipák rád. - magyarázta idegesen.

- Leszarom, San! Nézhetnéd egy kicsit az én oldalam is! Nem emlékszel, hogy mennyire aggódtam Yeosangért, hm? Ennyire nem érdekelnek az érzéseim?! Tudod, hogy mennyire fáj most az, hogy utánam jöttél, és így beszélsz velem?! - akadtam ki. Yeosang is felállt, és a hátamat kezdte simogatni. - Vigyél haza, de azt ne várd, hogy veled egy ágyban fogok aludni! - mondtam, majd Yeosangnak intettem egyet, és elindultam a nemrég kiszúrt járműhöz.

***

- Wooyoung! - hallottam meg Seonghwa ideges hangját.

- Nem vagyok kíváncsi senkire sem! - mondtam és bementem a Sannal közös szobánkba.

|-|

- Azt hittem, aggódsz érte és azért mész utána, nem azért, hogy lecseszd! - néztem Sanra, aki pár pillanattal később lépett be a lakásba, mint Wooyoung.

- Miért? Az én helyembe, te még le is ülnél teázni mindkettőjükkel? - kérdezte idegesen.

- Nyilván nem, San! De már a második napja a párod! Nehogymár megszabd neki, hogy mit csináljon és mit ne! Értem, hogy aggódtál, mi is aggódtunk és idegesek is voltunk, de nem rohantuk le... Vagyis de, Seonghwa, de ő tudjuk, hogy milyen. - néztem a páromra.

- Megint elcsesztem... - motyogta.

- Igen. Nagyon is. De... Hagyj neki teret. Elmondta Seo is, hogy nem fog téged Yeosang miatt elhagyni. Nem kellett volna ezt csinálnod, hiszen, tudtad jól, hogy mennyire ki volt, mikor Yeosang itt hagyta. - sóhajtottam.

- Ezt neked! - csapta tarkón párom, Sant, aki felszisszenve kapott a megütött pontra.

- Na! Azért verekedni nem kell... De megérdemelte. - tettem hozzá elismerően, mire Seonghwa vigyorogva hajolt közelebb és puszilt a homlokomra.

————❤️‍🩹
Bwoo_shipper
PannaSzab4