☆ amare ad aras || woosan

51

$

- Ne nyafogj, Woo! Te ittál tegnap... - sóhajtottam, és megöleltem a páromat, akinek nagyon fájt a gyomra, s egyfolytában csak mondta a panaszát.

- Miért hagytad?!​ -​ kérdezte meg ugyanazt, amit pár perccel ezelőtt.

- Ha jólesik, nem foglak megakadályozni benne. - válaszoltam ugyanazt ismét. - Enned kellene valamit, utána hazamegyünk, és lefekszünk pihenni, rendben? Az apám azt mondta, hogy elcseszték a beosztást, szóval majd csak jövőhéten kedden kell bemennem dolgozni. - simítottam Woo arcára, aki úgy bújt tenyerembe, mint egy kiscica.

- Jó... - motyogta. Arcára fogtam, és a homlokára pusziltam, s kimentünk a konyhába, hogy köszönjünk a többieknek.

- Jó reggelt! Mióta vagytok fent? - néztem Mingire és Yunhora, aki az asztalon pihentette a fejét.

- Kettőnk közül én vagyok fent csak. - nevetett fel Mingi, és letette az asztalra a serpenyőt, amiben tojásrántotta volt. - De én hétkor keltem, Yunho pedig most vánszorgott ki a szobából. - adott választ a kérdésemre.

- Wooyoung nekem már egy fél órája nyafog hogy fáj a gyomra, és ugyanazokat a kérdéseket teszi fel... - kuncogtam, s magamhoz húztam a durcás páromat.

- Ők ittak. - nevetett fel Mingi. - Üljetek le enni! - biccentett a vele szemben lévő üres székekre.

- Utána már tényleg megyünk! - mondtam mosolyogva.

- Maradhattok, ha akartok, mert Yunho mindjárt feléled. - kuncogott, és nevetni kezdett párja reakcióján, ugyanis az asztalon fekvő fiú bemutatott Minginek.

- Nem, köszi.. Wooyoung haza szeretne menni, és én sem igazán akarok maradni, mert akkor csak még nyűgösebb lenne. Majd legközelebb szervezünk egy ottalvós bulit. - mosolyogtam.

- Rendben, ahogy gondoljátok. - mosolygott Mingi, és ő is leült enni.

***

- Hol voltál? Nem vetted fel a telefont, és szólni se szóltál, hogy nem jössz haza! - rohanták le páromat Hongjoongék.

- Én már nem is számítok? - kérdeztem tettetett sértettséggel.

- Te nem vagy a gyerekem. - pillantott rám Hongjoong, és megszorongatta Wooyoungot.

- Megsajnáltalak, gyere ide! - tárta ki nevetve a karjait Seonghwa.

- Nem kell a sajnálatos ölelésed! - vágtam rá.

- Látom, elvagytok, de az ebéd mindjárt kész. - lépett ki a konyhából egy magas srác mosolyogva.

- Ő ki? - kérdezte Wooyoung értetlenül.

- Az unokatesóm. - válaszolta Seonghwa. - Csak úgy beállított, mi meg így befogtuk főzni. - vigyorgott büszkén.

- Öcsi, nem kicseszés az, ha befogsz főzni, mert imádok. - vigyorgott Seonghwara. - Hwiyoung vagyok. - hajolt meg előttünk mosolyogva.

- Wooyoung... - válaszolta halkan párom.

- Én San vagyok. Seo, mi ettünk Mingiéknél, bemegyünk a szobánkba. - mosolyogtam, és megfogva Wooyoung kezét, a szobánk felé kezdtem húzni.

- Féltékeny vagy? - kérdezte nevetve, ahogy beléptünk a szobába.

- Én aztán nem! Jobban főzök nála amúgy is. - mondtam, és leültem Woo ágyára, miközben őt magammal húztam.

- Tehát féltékeny vagy. - kuncogott, s az ölembe ült, karjait a vállamra támasztva. - Bár.. Be kell valljam, igazán jó illatok voltak.. És még helyes is! Lehet lemegyek enni egy jót! - vigyorgott.

- Nyugodtan szívd a vérem, de a végén úgyis te jársz pórul. - mosolyogtam, majd derekánál fogva húztam magamon feljebb.

- Akkor elengedsz? Mennék enni valami finomat! - mosolygott és az arcomra simított.

- Nem, előtted van az a valami finom. - pusziltam ajkaira, viszont párom az arcomra fogott, és úgy húzott vissza magához egy hosszabb csókra.

——————
Bwoo_shipper
jjk_softer

régen volt rész, volt is oka, és még jelen is van ez az ok, így nem teljes mértékben térek vissza. addig valószínűleg marad így, hogy lassabban hozom a részeket..
remélem, megértitek! 💗