₩
- Hyung... Mi lesz, ha Hongiék rájönnek, hogy hazudtam? - kérdeztem halkan. Sajnos a taxira várnunk kellett egy órát, ami azt eredményezte, hogy sötétedésre értünk csak egy közeli motelbe. Ahogy lepakoltuk a cuccaink, mindketten elmentünk fürdeni és utána le is feküdtünk az ágyba.
- Mhm.. Ne emészd magad ezen, inkább pihenj. Elvégre relaxálni jöttünk el. - kuncogott, miközben a fejemet kezdte simogatni.
- Persze. Mondja az, aki tegnap egy kisgyerektől volt befosva! - nevettem fel halkan.
- Jó, na... - sóhajtott. Biztos voltam benne, hogy ehhez a sóhajhoz egy szemforgatás is tartozott. - Ahogy jöttünk ide... Láttam a motel előtt egy játszóteret. Nincs kedved kimenni? - kérdezte.
- Hmm, ilyen későn? - kérdeztem, s feltápászkodtam.
- Miért ne? Egyikünk sem tud aludni és tudom, hogy szeretsz játszóterezni. - válaszolta és felkapcsolta a kis éjjeli lámpát. - Vagy elmehetünk egy éjjel-nappali kajáldába is. - dobta fel az ötletet.
- Ez jól hangzik, menjünk! - pattantam ki az ágyból és el is kezdtem felöltözni.
***
$
- Te, San.. Az nem Wooyoung és a.. Az az izomagy? - kérdezte Mingi, miközben egy irányba mutatott. Odanéztem és tényleg ők sétáltak ott. Hamburgerrel a kezükben és nevetgélve..
- De... - sóhajtottam, Yunho pedig biztatóan mosolyogva kezdte el simogatni a hátam.
- Lehet bejöttek kicsit levegőzni a belvárosba. - mondta Yunho. Megráztam a fejem. Én bízom Wooyoungban és nem gyanakszom arra, hogy megcsal. Viszont Hongjoongéknak mást mondtak. Ezért is vagyok most bizonytalan.
- Nem hiszem, Seonghwa mondta, hogy masszázsra kell menniük... - sóhajtottam.
- De, San.. Az délután volt. Nem hiszem, hogy több mint egy órás a masszázs. - karolta át a vállamat Yunho. - Menjünk, szerezzünk valami nasit, aztán meg induljunk haza és filmezzünk. - mosolygott halványan.
***
|-|
- Hongi.. Én nem hiszem, hogy ez használ.. - sóhajtott párom, miközben a hajamat cirógatta.
- Mármint mi? - kérdeztem, s államat megtámasztottam a mellkasán, hogy szemeibe nézhessek.
- Ez az egész Wooyounggal és Sannal. Wooyoung túlságosan is jól elszórakozik Dooshikkal, San pedig emészti magát.. - magyarázta.
- Igazad van... De már csak két nap van hátra. Kellett ez nekik. És tudod miért? Mert Wooyoung relaxál, elfelejti a történteket és megnyugszik. San pedig kicsit máshogy fogja gondolni a dolgokat ezek után. Nyilván, ha fordított helyzetben lennének, Wooyoungot elseggelném, Sant pedig pátyolgatnánk. - mondtam, Seo pedig kuncogni kezdett.
- Olyan kis cuki vagy, mikor beszélsz. - kuncogott és az orromra puszilt. Nevetve bújtam a nyakába, s adtam egy puszit a bőrére. - Viszont tényleg aggódom San miatt. - sóhajtott ismét.
- Eddig még szét akartad verni az - idézem - "sármos pofiját" és a "nagy seggét" kicserélni a "kis, szar derekára". - forgattam szemet.
- Jó valljuk be, megérdemelné, de most jöttem rá arra igazán, hogy ő tényleg szereti Woot és nem csak szórakozni akar vele. - válaszolta és a hátamat kezdte simogatni.
***
₩
- Hyung.. San hív... - motyogtam, s megálltam, miközben a telefont bámultam.
-----------------------
Bwoo_shipper
YOU ARE READING
☆ amare ad aras || woosan
FanfictionWooyoung és San mindig is legjobb barátok voltak, szinte már testvérek. Viszont a Wooyoung számára legjobb pillanatban, San bejelenti, hogy el kell mennie. Wooyoung és San találkoznak még? Biztosan. De vajon lehet még közös jövője ennek a párosnak...