☆ amare ad aras || woosan

58

₩

- Hol voltál eddig?! Azt írtad, hogy hazaérsz délelőtt, erre már este hét van! - támadott le Hongjoong másnap.

- Nyugi, végig Yeonál voltam. Nem akartam hazajönni, de aztán Yeo rávett. - sóhajtottam, és bezártam az ajtót. Yeo most nem jött fel, mert San megint felhívta őt. Én csak azt nem értettem, hogy velem miért nem akart beszélni.

- Mi van Sannal? - kérdezett rá Seonghwa. Nem kicsit fagytam le kérdése után, amit persze ő is észrevett, aztán ahogy Hongjoong is felfigyelt a hallgatásomra, várakozóan méregetett.

- Elment... Sétálni.. Azóta nem láttam. - böktem ki. Persze, egyikük sem hitt nekem, Seonghwa válasza után pedig köpni nyelni nem tudtam.

- Szóval visszament Kínába. - válaszolta. - Nem kell helyeselni és tagadni sem, látom az arcodon, hogy eltaláltam. - sóhajtott.

- Sajnálom... - motyogtam. Seonghwa ismét sóhajtott egyet, s közelebb jött, hogy megöleljen.

- Nem a te hibád, Woo.. - simogatta meg a hátam. - Igyekszünk Hongival melletted lenni mindig, hogy ne érezd a hiányát, és meglehet, hogy ide jöhet addig Yeosang is. - mondta, de láttam szemeim előtt, hogy Yeosang említésénél megforgatta szemeit.

- Tényleg?! Te vagy a legjobb anya! - szorongattam meg Seonghwat, Hongjoong pedig kiröhögte szépen a párját.

- Anya lettem. - tolt el magától Seo, és sírást imitálva törölte le a nem létező könnyeit. Hongjoong még mindig nevetve húzott magához, hogy ő is jól megszorongathasson.

***

Az éjszaka közepén a telefonom csörgésére keltem, amit legszívesebben az ablakon vágtam volna most ki. Yeosang neve virított a képernyőmön, így hát elhúztam a zöld ikont, és beleköszöntem.

- Szia, Woo... Ne haragudj, hogy ilyen későn zaklatlak, de... Úgy gondolom ezt tudnod kell..

------
a megszokott 400 szavas részeknél, most kevesebbet kaptok, ugyanis fontos a hatásszünet 🤭

szerintetek mit kell Woonak tudnia?

Bwoo_shipper
jjk_softer